Túraútvonalak a Kilimandzsáron

by: Márk Előd

Category: , , , , ,

 

Több mint fél tucat útvonalon juthatsz fel a Kilimandzsáróra

Afrika legmagasabb csúcsára, a Kilimandzsáróra, több mint fél tucat előre kiépített útvonal vezet. A hegy a vele azonos elnevezésű nemzeti park területén fekszik, ezért a mászás szigorú szabályok keretei közt történik. A park területére csak szervezett expedíciók tagjai nyernek belépést, helyi idegenvezető(k) kíséretében és csakis az előre kijelölt ösvények, útvonalak használata engedélyezett.

Ezek közül a három legismertebb a Marangu (Coca-Cola), a valamivel hosszabb és nehezebb Machame (Whisky) és a legkalandosabbnak titulált Umbwe.

A Kilimandzsáró túra útvonalai

 

Marangu, Machame…de a legjobb az Umbwe

Mi 2008 óta szervezünk túrákat a Kilire. Az évek során több mint százan mászták meg velünk sikeresen a csúcsot. Eleinte mi is a legnépszerűbb Marangu és Machame ösvényeket választottuk. Aztán 2012-ben úgy gondoltuk, kipróbáljuk az Umbwet is.

Volt benne rizikó, mert a közbeszéd riogat az Umbwevel, mint a legnehezebb opció… amit csak “nagyon jól felkészült” ügyfeleknek ajánlanak és állítólag a sikerráta is kisebb. E rémhíreknek végül is örülünk mert nyilván ennek köszönhető, hogy a mászók mindössze 2% választja ezt az opciót.

Miután bejártuk mindhárom opciót, végül az Umbwe mellett döntöttünk és mindeddig nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy nem ment a sikerráta rovására. A váltás óta mindössze egyetlen ügyfelünk nem érte el a csúcsot és őt is már otthonról hozott egészségügyi gondok gyötörték. Igaz, a majd’ 100%-os sikerrátához hozzájárult, hogy 2013 óta a Merut is többnyire megmásszuk akklimatizáció (és ámulás) végett.

Az alábbiakban rendszerbe szedjük neked a figyelembe vett érveket, ami alapján mi is döntöttünk. Felleltározzuk a három fő útvonal pozitív és negatív oldalait.

Marangu – az egyik legrövidebb opció, sokak szerint a legkönnyebb is:

  • (+) jól kiépített infrastruktúra: az egyetlen útvonal, ahol előre kiépített táborhelyek vannak (épületekkel) és nem sátortáborok
  • (+) rövid időtartamot igényel: az utat 5 nap alatt is lehet teljesíteni, bár erősen javallott a 6 napos opció, ezért költséghatékony (a befizetett összeg kb. 80%-a a Nemzeti Parknak fizetendő napi díjakból áll össze, ezért nagyon nem mindegy, hogy hány napot töltesz a hegyen)
  • (-) nagyon de nagyon zsúfolt: a mászók zöme ezt az opciót választja
  • (-) a hegyről történő ereszkedés ugyanazon az útvonalon vezet, ezért egyhangú és a szembejövő forgalom tovább zsúfolja az amúgy is forgalmas ösvényt
  • (-) a táborok eloszlása nem előnyös az akklimatizáció szempontjából: napi 1000 méter szintkülönbséget emelkedsz, beleértve a csúcsmászás előtti napot is és ezen a pluszba beiktatott extra akklimatizációs nap sem segít (mert csak rövid időre jutsz 4000 méter fölé, viszont ismételten csak 3700 méteren alszol

Horombo tábor a Marangu ösvény mentén: a mászók fölfele 1-2 éjszakát és lefele még egy éjszakát töltenek itt

Machame – a második legnépszerűbb opció:

  • (+) a hegyen töltött hosszú időnek köszönhetően jobb esélyed van a megfelelő akklimatizáció megszerzésére
  • (+) hatalmas vargabetűt ír le a Kilimandzsáró déli lejtője alatt, így több szögből is megcsodálhatod a krátert
  • (+) a csúcsról alternatív útvonalon ereszkedsz a völgybe, ezért változatos
  • (-) szintén egy népszerű útvonal, ezért már az első naptól zsúfolt ösvényekre számíthatsz
  • (-) hosszú időt vesz igénybe (7 nap), ezért kevésbé költséghatékony és a harmadik-negyedik-ötödik nap  monotonná válhat
  • (-) a kijelölt táborhelyeken sátorban vagy elszállásolva

Napfelkelte a kráter peremén: előtérben egy jókora gleccsermaradvány, háttérben a Mt. Meru sziluetje

Umbwe - a kevésbé járt ösvény (és a rekordmászások útvonala):

  • (+) szintén a rövid opciók közé tartozik, ideálisan 6 napot vesz igénybe, így aránylag költséghatékony és mindvégig változatos
  • (+) a Machamehoz hasonlóan alternatív útvonalon ereszkedsz a csúcsról a völgybe ezért minden nap tartogat valami újat
  • (+) bár első nap nagyobb szintkülönbséget kell megtenned, összességében nagyon jó akklimatizációs görbéje van: fokozatosan csökken a napi szintkülönbség adag, a harmadik napon konstans 4000 méter körül mozogsz, majd a csúcsmászó táborba mindössze 670 méter szintet kell legyőznöd és a távolság sem túl nagy
  • (+) a Kilimandzsáróval próbálkozó összes mászó közül mindössze 2% választja ezt az opciót, így az első két napban (amíg nem csatlakozol a Machame útvonalba) zavartalanul élvezheted a sűrű dzsungel árnyas ösvényeit, elkerülve a tömegeket
  • (-) a kijelölt táborhelyeken sátorban vagy elszállásolva
  • (-) az útvonal első része meredeken emelkedik

Az utolsó méterek

Miért gondoljuk, hogy az UMBWE ösvényt kellene választanod

Mindhárom utat az ügyfeleinkkel többször bejárva 2013 óta az álláspontunk: az Umbwe a király. Jól ötvözi a másik két alternatíva előnyeit; a hatnapos itiner megfelelően rövid ahhoz, hogy ne töltsünk fölösleges időt a hegyen és ne unjunk rá a tájra - a hét napos túrán egyébként a sorozatterhelés erősebb; 6 helyett 7 napig kell talpon lenni és állni a sarat.

Nem olyan zsúfolt

Ugyanakkor a 6 nap megfelelően hosszú, hogy időt engedjen a szervezetednek az akklimatizálódáshoz. És a legjobb: kevésbé zsúfolt és kevésbé monoton, mint az előző kettő. (Igen, a Kilimandzsárón vannak hosszú és monoton szakaszok; az Umbwen a legkevésbé.)

Változatosabb

Az Umbwe útvonal ugyan tartogat néhány érdekesebb szakaszt, de ezek alacsonyan vannak és leginkább a gyalogtúra élményét növelik, nem technikai akadályok.

Ilyen szakasz például a “Barranco fal” - ami igazából csak a megnevezésében fal, valójában egy rövid, meredek sziklás ösvény, ami érdekessé és változatossá teszi a napi gyaloglást, de még épkézláb embernek nem okozott külön gondot ez az “akadály”.

Ehhez hasonló szakaszokkal akár a Mátrában vagy Pilisben is találkozhatsz a jelzett túraösvények mentén. Ráadásul túrabottal, 5-6 kilós kis-hátizsákkal mindenki számára inkább változatosság és szépség, mint nehézség.

"Nagyon meredek az első napi szakasz és sok a szintkülönbség" - mondják egyesek. Mindkét állítás igaz, viszont ha a teljes képet nézzük, akkor ezek igazából előnyök. Sokkal jobb, ha a nagyobb szintkülönbség és a meredek szakasz az első napra esik, amikor még pihent vagy és bőven van oxigén, hiszen a nap végén mindössze 3000 méter magasra kell feljutnod.

Az első napra ütemezett bő 1300 méter szintkülönbség fele annyira sem lesz megerőltető, mint a csúcsmászás hajnalán legyűrendő 1200 méter. Szintén a két nehezebb első napnak köszönhetően, a 4000 méter fölött teljesítendő szakaszok sokkal rövidebbek és következő két napban már csak 700 méter pozitív szintkülönbséget kell legyűrnöd (abban a magasságban, ahol ez már igazán számít).

Uhuru Peak és a kráter belseje

A Kili mászása nem csak egy pipa egy noteszben, nem csak egy újabb bejegyzés a bakancslistádon. Afrika tetejére feljutni élmény kell hogy legyen, egy életre szóló kaland. Ha megkérdik odahaza, hogy milyen volt a mászás, biztos nem az agyontaposott monoton ösvényekről és a hömpölygő tömegekről akarsz majd mesélni.

A sűrű dzsungelben meredeken kígyózó ösvény által facsart néhány verejtékcsepp, a Barranco falon megtett pár tucat precízen kimért lépés, a sátorban töltött éjszakák mind egy-egy csipetnyi só a tökéletes kaland receptjében!

 

Rocky Mountain