Toubkal túra – 3 az egyben

by: Túravezető

Category: , ,

Ezerszer leírtuk már, hogy az Atlasz-hegység és Észak-Afrika legmagasabbja a 4167 méter magas Toubkal csúcs, ami miatt Marokkóba utazunk. Az észak-afrikai ország azonban ennél sokkal többet tud mutatni, ami még egy rövid, egy hetes utazás során is ki tud bukkanni.

Olyan túrát raktunk össze, amiben extrém módon egyik napon 4000 méter magasan hágóvassal trappolsz a hóban, másnap 35 fokos kánikulában keresed az árnyékot a szűk bazárokban, majd pedig mindezt méteres óceáni hullámok hűsítő szelében pihened ki.

A Toubkal lábánál – indul a túr

A hegy

A túra első hosszú, elnyújtott sétája már első nap megmutatja, hogy a trekking csúcs fogalom nem jelenti azt feltétlenül, hogy egyszerű dolgod van. Még alig vagy 12 órája az országban, máris havas, sziklás csúcsok között jársz.

Hogy nem alpesi tájakon jársz, azt egyértelművé teszi azért, hogy még a 2500-3000 méter magasan is kapsz az ösvény mellett itt-ott megjelenő berber árusoktól frissen facsart narancslét. A menedékház fölött azonban már egyértelmű a hegy, a Magas-Atlasz dominanciája, a kopár hegytömeg, ami minden ilyen magasságba merészkedőt ámulatba ejt.

Volt már olyan májusi napunk, mikor a csúcstámadás hajnalán frissen hullott ropogós hóban indultunk, hogy aztán nagyon várjuk az utolsó hágót, ahol a felbukkanó nap erőt adjon feljutni Észak-Afrika tetejére.

A kaotikus nagyváros

Marrakesh sokkolni fog. Amúgy sem egy egyszerű város, de az Atlasz csendjéből és a természet nyugalmából érkezve úgy fogod érezni magad, mintha kora reggeli ébredés első pillanatában ledobtak volna egy születésnapi buliba.

Színek, illatok és szagok, zajok, hangok és dallamok tömege nam hagyja nyugton egyetlen érzékszervedet sem. Házakat és utcákat látsz, mégsem olyanok, mint amiket otthon megszoktál: girbe-gurbák, néha zsákutcába vezetnek, néha egy belső udvari oázisba

A közlekedés is sokkal nyüzsgőbb, mégis valahogy megvan a maga rendje: matracokkal megrakott lovaskocsi előzi meg a 40 éves Peugeot taxit, ütött kopott biciklik és azok a fránya hangos robogók mindenhol. Amikor már túl sok lenne az ingerből, egy riád belső udvarában vagy egy botanikus kertben találod magad és pálmafák tövében az egyetlen zaj a szökőkút vízcsobogása.

Van, aki tartalékolt annyi energiát a hegymászás után Marrakeshre, hogy nagyon lelkes legyen, megtömje a poggyászát olajbogyóval, datolyával, színes bőrkabáttal, míves fémtálakkal, cirádás cserepekkel, de van, aki csak ücsörögni szeretne egy kávézó tetőteraszán biztos távolságra a bazás sikátorainak nyüzsgő tömegétől.

Az óceán

Újabb éles váltás és alig három óra alatt már egy teljesen új világ Essaouira (magyarul Szavíra) az Atlanti-óceán partján. A Toubkal megmászása után az ember által épített környezet miatt a távolból könnyen mondhatnánk rá, hogy ez is csak egy újabb marokkói város. Mindaddig, amíg nem szálltál ki a kisbuszból és érezted meg az óceán szelét az arcodon.

Az európai erődként épült óváros falát közvetlenül ostromolják a több méteres hullámok, amik egy percig sem feledtetik veled a természet erejét. Nem mintha a halászoktól nyüzsgő kikötő, a több kilométer hosszan elnyúló strand homokja vagy a középkori várat felfaló homokdűnék ne emlékeztetnének rá, hogy különleges helyen jársz.

Essaouriába az egyik oka, amiért a Toubkal túra vezetését nem lehet megunni. A kikötőből úgy tudok friss halat vásárolni, mintha csak a Bosnyák téri piacra szaladnék ki, amit azután a város főutcáján egy óceánra néző tetőteraszon grilleznek meg nekem.

Néha még az is belefér, hogy az óváros hátsó felében, egy turisták szeme elől eldugott sziklák tördelte tengerparton az egész hegymászó csapattal úgy lubickoljunk a hullámokban, mint a gyerekek. Mindezt a 4167 méter magas Toubkal túra utolsó 24 órájában.

Rocky Mountain