Lábbeli stratégiák: Kilimandzsáró vs. Elbrusz

by: Márk Előd

Category: , , , ,

 

Két notórius hegyóriás, mindkettő része a „Seven Summits” kihívásnak- talán ezért is annyira népszerű célpontok az itthoni kalandorok számára is.

Mindkettő bőven meghaladja az 5000 méteres szintgörbét, jellegük mégis gyökeresen különböző és sok szempontból eltérő taktikát igényel egy-egy sikeres mászás. Az egyik legnagyobb különbség talán az optimális lábbeli stratégia megválasztásában mutatkozik.

Miért beszélek folyton lábbeliről, meg stratégiáról? Miért nem egyszerűen a bakancs szót használom?

Mert bizonyos esetben akár több különböző típusú lábbelit fogunk kombinálni és ezekből nem mindegyik bakancs. Ennek a részleteire térünk ki ebben a bejegyzésben, hogy legközelebb biztonságosan, hatékonyan, de a legnagyobb kényelemben mozoghass a kiszemelt hegyen.

Bónuszként azt is megtudhatod, hogy a felvázolt két stratégia közül melyiket válaszd és milyen kiigazításokkal, néhány hasonló kaliberű szintén népszerű csúcs esetében.

Vágjunk is bele!

Íme a legfontosabb tényezők, melyeket figyelembe kell vennünk, egy jól megalapozott döntéshez!

 

1. Éghajlati viszonyok és időjárás

Beszéljünk itt elsősorban a hőmérsékletekről, várható időjárási viszonyokról és általánosan a csapadékról.

Magasságból adódóan mindkét hegyen a csúcs közeli régiókban, bizonyos napszakokban a hőmérséklet akár -20 fok alá is eshet. Mindkét hegyen elengedhetetlen tehát a mászáshoz egy jól hőszigetelt bakancs.

Mivel az Elbruszon az általános taktika a felvonó használata 3500/3800 méteres magasságig, akár ez az egy bakancs elég is lehet a teljes túra idejére. Szinte már az első lépésektől a gleccserek világában mozgunk, ezért elég ha zokniból szabályozzuk a lábunk hőkontrollját. A nyári szezonban elméletileg kevesebb a csapadék a Kaukázusban és legtöbb esetben ez már hó formájában érkezik 3800 méteres magasságon. A beázástól tehát kevésbé kell tartani. Ugyanakkor az akklimatizációs napok programja is elég flexibilis, a távok rövidek. Egy kis odafigyeléssel simán szárazon tarthatjuk a bakancsunkat a csúcs-napig.

A Kilimandzsárón sokkal nagyobb a kontraszt az alsóbb és a magasabb régiók közt. Az összes túraútvonal 2000 méter körüli magasságból indít, ahol nyárias meleg és magas páratartalom uralkodik. Ilyen körülmények közt indokolatlan erősen hőszigetelt bakancs használata és az izzadtság/bepállás következtében könnyen sérülésekhez vezethet: hólyagok, horzsolások, sebek. Ajánlatos tehát egy másik pár cipővel kezdeni a túrát, amiben egészen a csúcsmászó táborig (4700 m) megyünk fel.

A Kilimandzsárón további érvek is szólnak egy kétcipős stratégia mellett. Akár még a száraz, nyári periódusban is bármikor lezúdulhat egy kiadós délutáni zápor, és a sűrű dzsungelben, vagy akár a magasabb bozótosabb régiókban is hamar csuromvizesre ázik a legszuperebb Gore-Texes csuka is – ha nem a textilen keresztül, hát a lábunk száráról és a poncsó pereméről alácsorgó esővíztől. Ha ez épp a csúcsmászó bakancsunk, máris 50%-kal rontottuk az esélyeinket. Ha nem csontszáraz a bakancsunk a csúcsmászás hajnalán, könnyen ráfagyhat a lábunkra. Leginkább egy jól szellőző, hamar száradó lábbelit használjunk az alsó régiókban. A csúcsmászásra szánt bakancsunk maradjon nejlonzacskóba csavarva egészen a NAGY nap hajnaláig.

 

2. Hóviszonyok

Talán ezen a ponton mutatkoznak a legnagyobb különbségek. Bár a Kilimandzsáró majdnem súrolja a hatezres határt és közel 300 méterrel magasabb mint az Elbrusz, csúcsát mégsem borítja összefüggő hótakaró. A kráter magasabb régióiban ugyan még láthatunk kisebb-nagyobb kiterjedésű gleccsermaradványokat, de ezek mind az útvonalunktól távolabb esnek. Bár kétségtelenül sokat dobnak a látványon – amíg végleg el nem olvadnak a következő pár évtizedben – az előrehaladásunkat nem befolyásolják.

A Kili esetében tehát egyáltalán nem haladunk gleccserfelszínen – azaz állandó jellegű hómezőn – és az év legnagyobb részében a csapadék eső formájában hull. A száraz évszakban kevesebb, az esős évszakban több.

Az időszakos hótakaró sem jellemző a Kilimandzsárón. Nagyon ritka esetben, az éjszaka folyamán hulló csapadék átfordulhat hóesésbe a kráter felső régióiban, de ez a hótakaró aligha éli túl pár órával az első napsugarakat. A Kili mászásához tehát nem szükséges a hágóvas használata, ami nagy fokú szabadságot engedélyez a csúcsnapon viselt bakancs megválasztásában.

Ezzel szemben az Elbrusz lejtőit 3500-3800 métertől kezdődően gleccserek, azaz állandó hótakaró borítja. A normál útvonalat követve kb. 3800 méter magasan lépünk először hóra és a szálláshelyeket leszámítva ez a felület a dominál egészen a csúcsig.

Az alsóbb régiókban ugyan napközben puhább a felszín, de a hajnali órákban és 5000 méter fölött elengedhetetlen a hágóvas használata a biztonságos haladáshoz. Többek közt vár ránk egy nagyon meredek, sok esetben jeges rámpa, 4800 és 5000 méter közt.  Ezt követi egy végtelenül hosszúnak tűnő haránt, a keleti csúcs oldalában egészen a nyeregig.

Kötelező felszerelés tehát a hágóvas és egy ezzel kompatibilis bakancs. És nem is akármilyen! A klasszikus, hevederes hágóvasakat ugyan lehet rögzíteni szinte bármilyen típusú bakancsra, de van néhány kritikus hibájuk. Amennyiben egy erre nem megfelelő, puha és hajlékony bakancsra próbáljuk rögzíteni a vasakat, nagyon szorosra kell húznunk a hevedereket, hogy a vas helyben maradjon a meredek lejtőn is. A lábbeli puha struktúrája miatt a heveder elengedhetetlenül szorítani fogja a lábfejünket és mindegy hogy hány réteg zoknit viselünk, a rossz végkeringés következtében a lábfejünk fázni fog és fokozottan megnövekedik a fagyási sérülések rizikója. És az Elbruszon biza nagyon hideg tud lenni: csúcsnapon akár -20 fok vagy annál hidegebb!

Az Elbrusz esetében tehát elengedhetetlen egy megfelelő merevségű, hágóvassal kompatibilis jól hőszigetelt bakancs. A merev talp ugyanakkor önmagában is sokat segít a hatékony haladásban a havas-jeges felszínen – bár száraz ösvényen esetlen és kényelmetlen. Rengetek energiát spórolhatunk meg vele. Talán nyugodtan kijelenthetjük, hogy az Elbrusz mászására ideális bakancs talpa minden esetben  az automata hágóvasa rögzítésére van kiképezve.

 

Terepviszonyok

Az Elbrusz esetében többnyire kimerítettük ezt a témát is az előző fejezetben. Szinte kizárólag havon/gleccseren haladunk, hasonló terepviszonyok közt – annak függvényében hogy milyen a hófelszín, hágóvassal vagy hágóvas nélkül, de minden esetben jól szigetelt, merev talpú bakancsban.

A Kilin ennél sokkal változatosabbak a terepviszonyok. Kivétel nélkül az összes útvonal az esőerdők magasságából indul. Az első 1-2 napban tehát jól kitaposott, jól karbantartott, kényelmes erdei ösvényen haladunk. Nem ritkán mesterségesen kialakított lépcsőfokok, pallók és hidacskák segítik az előrehaladást. Ez a szakasz egy igazán kellemes hétvégi kirándulásra emlékeztet.

Az ösvény a további napokon is jól kitaposott és gondozott egészen a 4700 méteren fekvő táborig. Bár 4000 méter fölött a táj inkább köves-salakos jellegű, a haladás többnyire továbbra is akadálymentes. Ez alól egyetlen kivétel az Umbwe út „fal” nevezetű szakasza. Koránt sem függőleges, mint ahogy a neve sugallja, de fokozottan meredekebb, köves terepen kell haladnunk egy rövid szakaszon.

Mivel a csomagunk nagy részét sem mi cipeljük, ezért még a bokánkat sem terheljük különösen – a magasított szárú lábbeli nem kötelezően szükségszerű (megfelelő edzettség és előzetes tapasztalat mellett – ha kificamítod a bokád, ne minket hibáztass :P ).

Mi tagadás, a csúcsmenet nem túl kényelmes a Kilin. Hóval ugyan nincs dolgunk, de a lejtő meredek és instabil, tele kőfolyással. A kráter pereme sziklás, helyenként laza salakkal tarkítva. Készüljünk tehát egy megfelelően merev és stabil bakanccsal erre a napra. Fontos, hogy a szára jól tartsa a bokánkat és a talpát magabiztosan bele tudjuk mélyeszteni a kőfolyásba. Túl vékony vagy túl puha talp esetén egy idő után fájdalmasan érezni fogjuk az összes élesebb követ.

 

Túra logisztikája

Bizony ez sem egy elhanyagolható tényező. A Kilimandzsárón – ha tetszik, ha nem – népes „háttércsapattal” küzdjük fölfele magunkat a hegyen. A szervező iroda függvényében, a számunkra fenntartott porter 15 – 20 kilogrammnyi személyes poggyászt cipel mindvégig utánunk, valamint a szállásról és étkezésről is ők gondoskodnak.

Ilyen körülmények közt kissé nyugodtabb lélekkel kényeztethetjük magunkat. Van ki cipelje a nejlonba burkolt csúcs-bakancsunkat. Még egy pár kényelmes házi papucs vagy könnyű tornacipő is nyugodtan belefér a pakkba, hogy tovább növeljük a hosszú tábori délutánok komfortját. Különösen fontos adu ez, ha meglepett egy zápor a napi táv teljesítése közben és a cipőnk épp a konyhasátorban szárad a tűzhely fölött.

Lábbeli variációk 4700 méteren

 

Az Elbruszon többnyire mi magunk kell gondoskodnunk a batyu mozgatásáról a hegyen, ami magába foglalja a 4-5 napi elemózsiát és egy nagy adag vizet is. Még akkor is, ha felvonót használunk és eljátszadozunk a ratrakos költözés gondolatával a felső táborba, fontos, hogy könnyedén és önállóan tudjuk kezelni a személyes csomagunkat. Ilyen körülmények közt repül minden, ami fölösleges: repül a tornacipő és repül a papucs. Amúgy is többnyire túl hideg van, hogy Crocs-ban sétálgassunk a táborban.

 

Most, hogy ízeire szedtük a kérdéskör minden aspektusát, rakjuk hát össze azt a két stratégiát!

 

Elbrusz

Ez a mászása minden bizonnyal meghaladja a klasszikus magashegyi trekking fogalmát. Itt már zordabb magashegyi körülményekkel van dolgunk és a döntő tényező, az állandó hótakaró jelenléte.

Az Elbruszra tehát válasszunk minden esetben D-s talpú (további részletek itt), automata hágóvassal kompatibilis, vízálló-lélegző membránt tartalmazó (Gore-Tex vagy hasonló) és jól hőszigetelt hegymászó bakancsot. Ideális esetben elégséges egy vastag bőrből készült, egyfalú, jól hőszigetelt bakancs is, mint például a Zamberlan 2090 Mountain Pro vagy a La Sportiva Nepal Evo. Ha azonban nagyon lassú számunkra a csapat tempója és különösen hideg napon próbálunk a csúcsra jutni, lehet hogy fázni fog benne a lábunk a hajnali órákban.

Ha biztosra akarunk menni, akkor legjobb egy beépített kamáslis duplex modellt választanunk mint pl. a La Sportiva Batura vagy Zamberlan 4000 Eiger Evo. Ezeknek a modelleknek megvan az az előnye is, hogy az izzadság következtében felgyűlő nedvességet éjszaka kiszáríthatjuk a belső cipőből a testhőnkkel, ha magunk mellé dugjuk a hálózsákba. Így hajnalban egy meleg és száraz lábbeli vár, nem a félig csonttá fagyott bakancsunk.

A mászás előtti napokra legyen nálunk egy kényelmes trekking cipő, de az Elbruszra elég ez az egy pár bakancs.

Figyelem! Bár a magashegyi trekkingre tervezett modellek hőkomfort és vízállóság szempontjából eleget tesznek az elvárásoknak, a jeges gleccseren való mozgásra és a hágóvas megfelelő rögzítésére nem alkalmasak! Ne használjuk ezeket az Elbruszon!

 

Kilimandzsáró

Na ez kérem a klasszikus értelemben vett magashegyi trekking. Minden körülmény adott, hogy teljes egészében átadjuk magunkat a mászás örömének. Ne spóroljunk tehát a kényelmünk kárára.

A túra túlnyomó részén könnyű – közepes gyaloglásra számíthatunk, jól kitaposott és karbantartott ösvényeken. A „munka” oroszlánrészét tehát bízzuk a leginkább bevált, legkényelmesebb trekking cipőnkre: terepfutó csukától aproach típusú lábbeliig válasszunk kedvünk (és edzettségi szintünk) szerint. Fontos, hogy ez a pár cipő jól szellőzzön és gyorsan száradjon. Én erre a célra egy pár Salomon XA Pro 3D-t használtam.

A csúcsnapon mindenképp bakancsot használjunk, amit mindaddig, a személyes poggyászunkban, gondosan nejlonzacskóba göngyölve őriztünk. A vastag és közepesen merev talp valamint a magas szár előny. Olyan bakancsot válasszunk, ami jól tartja a bokánkat, stabilan áll a kőfolyásos ösvényeken és jól bélelt. A vízállóság általában adott. Annak ellenére, hogy (nagy valószínűséggel) nem kell hóban gázolnunk, a hajnali órákban rettenetesen hideg van a kráter felső régióiban.

Ne a hegymászó célokra kifejlesztett, hágóvas használatára tervezett bakancsot használjunk. Válasszunk ezeknél sokkal kényelmesebb, jól bélelt túrabakancsot, mint például az Alpina Nepal vagy a Hanwag Alaska. A helyi túravezetők többsége Salomon Quest 4D gtx-et használ. Véleményem szerint ez az abszolút minimum. Nem árt ha ennél picit masszívabb opciót választunk.

Ne felejtsük ki a csomagból a kényelmes papucsot sem! Még a tejporos instant-kávé is jobban esik, ha közben ellazítjuk és szellőztetjük a fáradt lábfejünket.

 

Amint azt már a cikk elején is elárultuk, a két lábbeli-stratégiai jó kiindulópont lehet más hegyek esetében, kisebb nagyobb módosításokkal.

 

„Elbrusz” stratégia:

  • Kazbek: a felsőbb régiókban a körülmények szinte azonosak, az első napon jól jöhet egy trekking cipő, de akkor a bakancsod a hátadra kerül

 

„Kili” stratégia:

  • Mt. Meru – kis fantáziával végig működhet a trekking cipő, de nem érdemes kockáztatni, csúcsnapon válts bakancsra
  • Toubkal – nem lesz hordárod, ezért használd csak a bakancsot
  • Ararat – minden szempontból Kili stratégia, annyi megjegyzéssel, hogy a csúcsnapra D-s talpú merev bakancsot tartogass
  • Damavand – a merev talpú hegymászó bakancs nem indokolt
  • Everest Trekking
  • Kala Patthar
  • Stok Kangri: valójában ezt az alig 6000-es indiai csúcsot a két stratégia ötvözésével kell másznod, trekking cipővel indulsz, hordárok viszik a batyudat, de a csúcsnapon az Elbrusz mászásához is szükséges magashegyi bakancs kell

 

Ha további kérdéseid vannak, figyelmedbe ajánljuk ezt, ezt és ezt a bejegyzést is!

Rocky Mountain