Egyedül a baromi nagy falakon

by: Túravezető

Category:

Alex Honnold az a ritka zseni, akiről négytized másodperc alatt lerí, hogy nagyon, de nagyon másképp működik, mint a többi ember. Az ilyen zsenik vagy a társadalom szélén végzik, vagy bámulatos szellemi teljesítményeket visznek véghez.

Honnold útja egészen más. Őt valamelyest a társadalom szélére sodorta a jelleme, a szenvedélye, a tehetsége: majd egy évtizeden keresztül otthona egy lepukkant kisbusz volt és tizenöt éven keresztül gyakorlatilag mást sem csinált, csak mászott.

Ami miatt felfigyelt rá a világ, az a mászóstílusa: Honnold ugyanis sokszor kötélbiztosítás nélkül mászott, magyarul free solozott. Mégpedig igen nagy, mérföld-magas falakon.

Ahogy Alex egyre hajmeresztőbb mutatványokat vitt véghez, úgy vetült rá egyre gyakrabban a reflektorfény. 2007 óta sorban jöttek a hegymászódíjak és a menő filmek. National Geographic, TED-talk, Arany Jégcsákány-díj.

Utóbbit akkor kapta, amikor életében először kipróbálta a hágóvasban mászást és Tommy Caldwellel rögtön lenyomták a történelem első Fizt Roy-traverzét.

A könyvet itt tudod megrendelni

Az Egyedül a Falon c. könyv a legutóbbi nagy dobása, az El Cap szabad szólómászását megörökítő Oscar-díjas filmet követően jelent meg; magyar nyelven a Park Kiadó gondoozásában, Urbanics Áron lektorálásával.

Alex Honnold életműve némileg szokatlan formában tárul az olvasó elé; van egy “segítője”, egy mesélő, a társszerzőként feltüntetett David Roberts. A könyv egy részében Roberts interpretációját olvashatjuk, míg egy jelentős rész Honnold “meséje”, amit valószínűleg hangfelvételről, minimális szerkesztéssel vittek papírra.

Ez utóbbi jó taktikának bizonyult, mert nagyon közvetlen, sallangmentes stílusban jön át Alex sztorija; pont olyan ember rajzolódik ki, mint amilyen srácot a videóinterjúkban és a filmekben megismerhettünk.

Izgatott voltam, amikor kézbe vettem a könyvet. Arra számítottam, hogy kiderül, mitől olyan csodabogár, mi az a “titkos szellemi képesség”, ami képessé teszi 15 éve sikeres szóló mászásokra. Gondoltam, van egy “receptje” amit bárki követhet és ha nem is hasonló kaliberű megmozdulásokra, de nagyobb dolgokra képessé tesz.

Ez naív elvárásnak bizonyult. Be kellett látnom, hogy nem létezik ilyen recept vagy titok – ez az ember egész lényével és életével építette fel azt a képességet, amivel ilyen magabiztossággal mászik hajmeresztő dolgokat. Egyes vélemények szerint enyhe Asperger-szindrómával is küzd. Illetve, nem küzd vele, “csak úgy van” neki. Talán épp segíti.

A könyvben a társszerző interpretációja és háttérsztorijai révén megismeri az olvasó a kaliforniai hippi mászóéletet és magát Alex Honnoldot. Honnold a nagyobb mászsáit részletesen elmeséli, de nem célja, hogy izgalmassá tegye a beszámolóit; nem célja, hogy az olvasó tűkön ülve izzadjon, hogy mi fog történni… mégis, minden mászó tenyere megizzad miközben olvassa, mert odaképzeled magad. Mert eszedbe jutnak azok a helyzetek, amikor túltoltad vagy bizonytalan voltál, vagy rossz lábbal keltél fel és minden gyengébben ment.

Kiderül, Honnoldnak is vannak jobb és rosszabb napjai, ő is tud félni, ő is csinált hülyeséget (nagyokat is) és ő is nagyon szerencsés, hogy még él.

Számomra e könyvből derült ki, (aztán utánamentem a neten részletesebben) hogy Honnold igen komolyan gondolja a bolygó jobb hellyé tételét. Saját meglátása szerint eddigi önközpontú/önző életét most ideje a szélesebb társadalom szolgálatába állítani. A legtöbb hasonló célokat hangoztató szépségkirálynővel szemben tesz is az ügyért; létrehozott egy alapítványt, ami napeneriga-projekteket támogat Afrikában és az Egyesült Államokban.

Honnold az egyszerű élet kedvelője és erősen környezettudatos. Számára nem volt kérdés, hogy amikor jóval többet keres, mint amennyit magára költ, akkor vagyona jelentős részét alapítványába forgatja, melyhez azóta sok más ismert sportoló és magánember is csatlakozott. Ennél jobb példával nem is járhatna előttünk, így már csak ezért is jó szívvel ajánljuk a könyvét.

Rocky Mountain