Az Alpokon túl – új kalandok elérhető távolságban.

by: Márk Előd

Category: , , , , ,

 

Kicsit komikusnak tűnik, hogy alig múltam harminc, de máris arról beszélek, hogy „bezzeg az én időmben…”, vagy „shej, amikor én fiatal voltam…”. Azért annyira öreg mégsem vagyok! Vagy mégis?

Sátortábor a Gouter ház fölött a Mt. Blanc-on 2004-ben. Ez ma már szigorúan tilos

Valóban sokat változott ez a világ az elmúlt két évtizedben, főleg nekünk kelet/(közép) európaiaknak, hiszen a kilencvenes években még javában éreztük a kommunista rezsim utórengéseit, aztán lett Unió, majd lett Schengen is. Közben a nyakunkba roskadt az internet, a technika mindenféle modern vívmánya és a low-cost légitársaságok.

Most miért hozakodom fel mindezekkel? Mert ezek a tényezők mind erősen befolyásolták és ma is befolyásolják azt, hogy miszerint választunk úti célt a hegymászó étvágyunk kielégítésére.

Irány külföld, de hova?

Amíg meg nem jelent a WizzAir és a hozzá hasonló többi low-cost légitársaség ugyancsak keveseknek adatott meg az a luxus, hogy távoli célpontokra röpködjenek: Ázsiában, Afrikában, netán Dél-Amerikában másszanak hegyeket. Ezek többnyire klasszikus expedíciók keretén belül, jelentős költségvetéssel és (szerencsés esetben) szponzorokkal történtek.

A többségnek nem jutott más, mint átjárni a Tátrába, vagy ha sikerült vízumot szerezni, akkor kiautózni Ausztriába, vagy talán még messzebb: Franciaországba, Olaszországba. Idővel aztán megszűnt a vízumkényszer és könnyedén ki lehetett utazni akár még Svájcba is.

Az akkori üzemanyag árakkal és egy kis keleti leleményességgel határozottan olcsón hozzá lehetett férkőzni alpesi négyezresekhez vagy technikás magashegyi utakhoz. A kétezres évek elején mint ha a Nyugat-Alpokban sem lett volna épp ekkora emberáradat és talán ennek köszönhetően a kedves „házigazda országok” is sokkal elnézőbbek voltak.

 

Leleményes kelet-európaiak az Alpokban:

Persze már a kétezres évek elején is tilos volt (elméletben) a Tete Rousse fölött sátrat verni, útban a Mont Blancra. Ezt megerősítendő, a régi Gouter Ház fölött volt is néhány tiltótábla, ami pont kapóra jött, hogy rögzítsük hozzá a hóba beásott sátrunkat, 30 másik sátor mellett. Nem érdekelte a kutyát sem! Jól szórakoztunk az egészen.

2007-ben is még vígan sátoroztunk a Gouter ház fölött

Szintén ebben a periódusban még azt is bepróbáltuk, hogy nem engednék-e meg, hogy a Hörnli ház teraszán bivakoljunk, valamelyik szélvédett sarokban. A válasz ugyan nemleges volt (micsoda meglepetés, ha-ha…), de szó sem volt arról, hogy lekergessenek a hegyről foglalás hiányában. Illedelmesen kitessékeltek a ház alatti morénamezőre, a Matterhorn keleti fala alá, hogy majd ott nyugodtan elbivakolhatunk ameddig kedvünk tartja a kövek közt. Nekünk ez is tökéletesen megfelelt.

2004-ben 3 éjszakát töltöttünk a szabadég alatt közvetlen a Hörnli ház szomszédságában, a Matterhorn lábánál.

Közel egy hétig sátraztunk az Eiger lábánál, az Eigergletscher állomástól alig ötven méterre. Majd felköltöztünk a Jungfrau nyeregbe és újabb két éjszakát töltöttünk saját építésű hókunyhókban a gleccseren, alig néhány méterre a Mönch-joch menedékház fele vezető ösvénytől. Az illedelmes japán turistákon kívül – akik nagy előszeretettel és széles vigyorral fotóztak minket – senkit sem érdekeltünk vagy zavartunk.

Alig 15 év telt el azóta, de mégis valami gyökeresen megváltozott. Akkoriban, ezekkel a kis engedményekkel volt még valami izgalmas, valami kalandos minden egyes alpesi négyezres mászásában. Persze, hogy a szemed sarkából szinte mindenhonnan láttál egy-egy elegáns hegyi falucskát vagy tekintélyesebb üdülővárost, de egy kis fantáziával mégis úgy érezhetted magad, mint ha életed expedícióján lennél, valahol a világ legvégén.

Megvolt a kaland, megvolt az expedíciós feeling – köszönhető az otthonról hozott babkonzerv, halkonzerv, ananászkonzerv, instant kávé kombónak is - és még szemtelenül olcsó is volt egy-egy ilyen kiruccanás. Gyakorlatilag az üzemanyagon (plusz pályadíj és egyéb apróságok) kívül szinte mindent fillérekből meg tudtunk oldani. Eszünkbe sem jutott, hogy repülőre szálljunk!

Megszorítások az Alpokban:

Időközben kiokosodtak a nyugati szomszédaink is, vagy csak a nagy tömegek okozta nyomás kényszerítette őket. Megszorítás megszorítást követ és a szabályokból ma már alig ha engednek.

Az új Gouter ház megépítésével végleg befellegzett a sátrazásnak a magasabb zónákban. Manapság már szigorú ellenőrzés mellett, csakis a Tete Rousse ház mellett engedélyezett a sátrazás – sem alatta, sem fölötte. Zsúfolásig tele vannak a menedékházak és hónapokkal előre kell foglalnod, hogy egyáltalán esélyed legyen helyet kapni. Minden jel szerint a következő szezonnal kezdődően engedélyköteles lesz a Mont Blanc normál útvonala, melyet szállásfoglaláshoz kötnek.

A Hörnli menedékház felújítása ennél is durvább megszorításokat hozott. Gyakorlatilag a Matterhorn egész svájci oldalán tilos a bivakolás/sátrazás. Ha tehát a Hörnli gerincen szeretnél a Toblerone csúcsára jutni, muszáj a menedékházban megszállnod, ami további bonyodalmakhoz vezet.

Mivel amúgy is óriási az igény a szállásra, csak a félpanziós (szállás+reggeli+vacsora) foglalásokat fogadják. Ha rászánod magad a csillagászati összeg kifizetésére, akkor következik a rajtad elkövetett barátságos erőszak utolsó aktusa. Nem akkor indulsz a csúcsra, amikor te szeretnél, hanem amikor azt neked megengedik.

Reggeli után zárt ajtók mögött szépen felsorakoztatják a jónépet. Külön algoritmus van rá: elől a helyi vezetők az ügyfelekkel, utánuk más IFMGA vezetők ügyfelekkel, végezetül az önálló mászók foglalnak helyet. Ha kialakult a menetrend, nyílik az ajtó és indul a hajsza a beszállásig, mert az útvonalban már körülményesebb az előzés. Ezeket ugyan nem első kézből tapasztaltam, de annál nagyobb volt a döbbenetem, amikor Németh Alexandra mesélt a személyes élményeiről.

Svájcban manapság szigorúan tilos menedékházak közelében sátrazni, a félpanzió pedig kötelező minimális foglalási opció. Adott egy jól kiépített infrastruktúra és elvárják, hogy azt használjad is. Ugyanazzal a recepttel feljuthatsz szinte az összes nagy alpesi csúcs tetejére: első nap egy kellemes délutáni sétával eléred a menedékházat, másnap eléred a csúcsot és elhagyod a hegyet. Ha eldugottabb a hegy, vagy nagyobb a teljesítésre váró szintkülönbség, akkor biztosan rendelkezésedre áll egy felvonó vagy kisvasút.

Az Alpok szépsége és vonzereje elvitathatatlan, de muszáj a szabályok szerint játszani és ez picit megöli a kalandot, a felfedezés élményét.

Irány kelet (és nem csak):

Szerencsére nem csak a Nyugat-Alpokban nőttek ilyen szép magasra a hegyek a relatív szomszédságunkban. Nem biza! A Kaukázusban és környékén is bőven találni négy sőt ötezres hegyeket, de az Atlasz hegység sincs olyan messze, ha jól meggondoljuk.

A Kaukázusban is nagyra nőttek ám a hegyek (látkép Grúziából)

Az is nagyon nagy segítség, hogy az elmúlt tíz évben ugrásszerűen megnövekedett a low-cost légitársaságok hálózata és ez valamelyest a hagyományos társaságok árait is jelentősen megnyomta (mondtam én, hogy vezet valahova a cikk második bekezdése ;) ). Ennek köszönhetően átszállás nélkül repülhetsz Budapestről teljesen emészthető áron akár Grúziába, Marokkóba és még tucatnyi más egzotikus helyre.

Úgy gondoltuk, ezt a lehetőséget kár lenne kihagyni, ezért fölkutattunk néhány ilyen izgalmas hegyet a közelmúltban és hamarosan újabb érdekességekkel is jelentkezünk. Ezek közül is talán a két legsikeresebb:

  • a Kazbek (5047 m) – egy vadregényes grúziai ötezres, moderált technikai nehézségekkel
  • a Toubkal (4167 m) – egy könnyű négyezres, az Atlasz hegység, de egyben Észak-Afrika és az arab világ legmagasabb csúcsa

Útban a Toubkal fele

Hogy miért szeretjük (szeretitek) ezeket a hegyeket?

1. Ezek a hegyek sokkal vadregényesebbek mint az európai testvéreik. Itt még érintetlen formájában találod a hegyeket, minimális emberi jelenlét és infrastruktúra mellett. A szabadon legelésző lovak, nomád pásztorok mind mind részeit képezik az tájnak. Akár több napi járásra sem botlasz nagyobb településbe.

 

Egy végtelennek tűnő völgy a Kaukázusban

 

2. A hegymászáson kívül ezek a helyek rengeteg kulturális újdonságot is nyújtanak. Az európai kultúrának ismerjük már minden ága-bogát. Fogadjunk, hogy annál kevesebbet tudsz a grúziai pásztor szokásokról, a grúz bortermelésről vagy a Kaukázus hegyi falvak életéről. A Toubkal túra alkalmával betekintést nyerhetsz például Észak-Afrika arab kultúrájába és elvegyülhetsz a marrakeshi színes forgatagban.

 

Egy kis Marrakesh

 

3. Mivel kevésbé ismertek és az infrastruktúra sincs úgy kiépítve, sokkal kevesebb mászóval fogsz találkozni. Ezeket a helyeket még nem fojtotta meg a hömpölygő tömeg. Nyugodtan élvezheted a mászást, anélkül, hogy valaki minduntalan a sarkadra taposna, vagy hátulról beleütköznél.

4. Bár első hallásra ijesztőnek tűnhet a kezdetleges infrastruktúra és az elszigeteltség, ennek az állapotnak megvannak az előnyei is. Ellenőrzött körülmények közt belekóstolhatsz az expedíciós feelingbe! Egy kis zötykölődés rozoga teherautók platóján, málhát cipelő szamarak, sátorozás, tábortűz.

Grúziában ez még nem múzeumi tárgy, hanem komoly használati eszköz

5. A fapados járatoknak köszönhetően aránylag olcsón és nagyon hamar a helyszínen lehetsz: nem kell hetekig távol maradnod. Mindössze néhány szabadnappal kell megtoldanod a hétvégédet ahhoz, hogy egy négy vagy ötezres csúcsot megmászhass. Nem telik több időbe, mint ha az Alpokba kellene kiutazz autóval.

6. Árérték arányban verhetetlenek. Mivel a helyszíni költségek aránylag alacsonyak, még a repülős kiutazás mellett is olcsóbbak, mint egy legálisan vezetett négyezres alpesi csúcs megmászása. Az Alpokban felmerülő nagyon magas vezetői díjak mellett akár még az Elbrusz is árérték hatékonyabb lehet, mint sok alpesi négyezres.

Sajnos ezek a hegyek sem fognak örökre ilyennek megmaradni. Érdemes a következő pár évben ellátogatni ezekre a helyekre. Most vagyunk abban a periódusban, amikor ezek a célpontok könnyen elérhetőek lettek, már biztonságosak, de még olcsók – mert nem kerültek be a köztudatba. Ahogy fokozatosan megnő majd az érdeklődés irántuk és a forgalom úgy fog lassan hanyatlani a varázsuk és a felfedezés élménye is.

 

Sea-to-summit túrák:

Egy másik izgalmas koncepció, ami szintén a közeli célpontokra épít. Az alapötlet itt is az volt, hogy olcsón repülhess és így rövid idő alatt egy élmény-intenzív kalandban lehessen részed. Itt a kultúrsokkot a tengerparti homokkal és a nagyszerű szórakozási lehetőségekkel helyettesítjük. Persze itt sem marad ki a sport, a természet és akad bőven szintkülönbség is.

Első ilyen sea-to-summit túránk, a Mount Teidere vezet. Ez a 3718 méteres vulkán Spanyolország de egyben Tenerifé legmagasabb hegye. A csúcsot a tengerpartról indulva előbb bringával majd gyalogosan éred el és még a bulira is bőven marad idő, hiszen a Kanári szigeteken vagy!

Sivatagos táj, a Mount Teide lejtőjén

Természetesen nem mondtunk le véglegesen az Alpokról sem! Továbbra is szervezzük az oly sok éven keresztül népszerű Mont Blanc, Grossglockner, Venediger és egyéb négyezres túrákat is. Ugyanakkor próbálunk nyitni Európán és az Alpokon kívülre is, hiszen annyi izgalmas lehetőség kínálkozik.

Rocky Mountain