Amit a gleccserjárásról tudnod érdemes – 10 tipp, hogy a felszínen maradj (és nem csak)

by: Márk Előd

Category: , , ,

 

Szögezzük le már most az elején: ez nem egy gleccserjáró tanfolyam, még nem is egy online tananyag. A célom mindössze az, hogy tudatosuljon benned, hogy a gleccsereken túrázni bizony nem egy veszélytelen dolog. A gleccserjárásnak sok ága-boga van és ha önállóan, szakértői segítség nélkül (értsd hegyi vezető) szeretnél alpesi csúcsokat mászni, akkor nagyon megéri beruházni egy profi tanfolyamba. A te és a társaid élete múlhat rajta!

Ez tehát nem más, mint egy rövid ízelítő. Érintünk néhány alapelvet, megosztok veled néhány gyakorlati tanácsot és talán rávilágítok néhány olyan veszélyforrásra, amire nem is gondoltál mindeddig. Velem szemben te máris lépéselőnyben vagy, mert nem a saját károdon kell tanulnod. Sok éven keresztül én is a tudatlanok magabiztosságával róttam a gleccsereket, aztán alig két évvel ezelőtt sítúrázás közben a társamat elnyelte egy irdatlanul mély hasadék. Szerencsénkre és a svájci mentőknek köszönhetően sérülésekkel, de tragédia nélkül végződött a túra. Fontos volt viszont levonni a következtetéseket, azonosítani a hibákat és pótolni a hiányzó tudás-bázist.

Az Alphubelt az egyik legkönyebb négyezresként tartják számon, de a normál út hemzseg a hasadékoktól

Számomra érdekes paradoxon, hogy a magasabb alpesi csúcsokra vezető normál útvonalak – tehát elméletben a legkönnyebb variáns – zöme gleccsertúra. Ezeknek az útvonalaknak a nehézségi foka a legtöbb esetben nem haladja meg a PD fokozatot, ezért első ránézésre nagyon csábítóak lehetnek kezdő mászók számára. Amit viszont jól álcáz a nehézségi fokozat, az az objektív veszély: annak az esélye, hogy rád omlik egy jégtorony, hogy átszakad egy hóhíd és a feneketlen mélységben találod magad.

Igaz, szezonban sokan járják ezeket az útvonalakat és többnyire jól kitaposott ösvény mutatja a helyes irányt. Így nem kell azon töprengened, hogy merről kerülj meg egy-egy messziről tátongó hasadékot. De mi van, ha nincs nyom? Az éjszakai hóesés elfödte a nyomokat, az erős szél elseperte a nyomvonalat és te mindenképp át szeretnél kelni a gleccseren, vagy netán muszáj, mert az egyetlen menekülő útvonalad. Nem árt, ha tudod, hogyan navigálj a gleccseren!

Alapvetően két formájában találkozhatsz ezekkel a hatalmas hómezőkkel magashegyen: száraz/csupasz gleccser és havas gleccser.

Kissé fura a megnevezés, hiszen hogy lehetne valami száraz, ha vízből van. A kifejezés mindössze arra utal, hogy a gleccserfelszínt nem födi friss hó, gyakorlatilag a csupasz jég van a felszínen. Ezek a száraz vagy csupasz gleccserek értelemszerűen nyáron és az alacsonyabb régiókban vannak jelen (a nyár vége fele egyre magasabbra kúszik a csupasz gleccsermező) és gleccserjárás szempontjából a legbiztonságosabbak. Itt többnyire nem szükséges a kötél használata sem. Jól kirajzolódnak a törésvonalak, így minimális az esélye, hogy beszakadj egy hasadékba. Az egészen alacsony régiókban a magas hőtartományoknak és a jég képlékenységének köszönhetően a gleccser kompaktáldóik és nagyon kevés a nagy méretű hasadék.

Csupasz gleccserfelszín a Berni Alpokban

A hófödte gleccsermezők magasabb régiókban fekszenek, ahol nyáron is többnyire fagypont alatt marad a hőmérséklet és a nagy mennyiségű jég hatására (is), ezeknek a felszínéről nem olvad el a frissen hullott hó. Az alacsony hőmérséklet hatására a jégtömegben megnő a belső feszültség (elveszti képlékenységét), törékennyé válik és a mozgás következtében repedések, hasadékok jönne benne létre, amelyek lehetnek mindössze néhány centiméter, de akár több méter szélesek is. Ezeknek egy részét felszínesen elfödi a friss hó (főleg télen) és változó erősségű hóhidak teszik egyenletessé az amúgy töredezett felszínt. Egy ilyen hómezőn már fokozottan veszélyesebb átkelni, hiszen bármikor átszakadhat alattunk egy elvékonyult, meggyengült hóhíd és annak hosszú zuhanás is lehet a vége. Ilyen gleccsereken kötelező a kötél használata és a gleccserjárás mikéntjeinek az ismerete.

Nagy kiterjedésű hófödte gleccsermezők a Monterosán

Nem célom, hogy rád ijesszek. Gleccsereken viszonylagosan biztonságban tudsz túrázni. Mindössze be kell tartanod néhány alapszabályt. Szó esik majd néhány számadatról meg technikai részletről is. Ha ezeket netán másképp tanultad, ne lepődj meg. Különböző iskolák különböző módszereket ajánlanak és még ezek is évről évre változhatnak. Az itt olvasottakat a DAV kézikönyvére és saját tapasztalataimra alapozom.

Ezek az én tippjeim neked:

 

1. Gondosan válaszd meg a túrádnak megfelelő évszakot: igen, talán ez a legfontosabb tipp az összes közül. A téli időszakban fokozatosan egyre vastagabb hóréteg fedi be a gleccsereket és ez a tavasz folyamán kompaktáldóik. Akár átlagosan 6-7 méter vastagságú hótakaró is létrejöhet egyetlen tél alatt, amely a szélnek és saját súlyának köszönhetően tömörödik és betömheti akár több méter széles hasadékok száját is. Ennek következtében tavasszal és a szezon elején sokkal nagyobb biztonságban vagy a gleccseren, a hóhidak vastagok és erősek. Ebben a periódusban erősen töredezett struktúrájú gleccserek is járhatóvá válhatnak.

A nyár előrehaladtával, a meleg hatására ez a hótakaró elvékonyodik és a hóhidak föllazulnak. Sok hasadék megnyílik, ugyanakkor bőven marad alattomosan alig pár centiméterrel hóval álcázott hasadék is. Legnagyobb veszélyben ősz végén, tél elején vagy, amikor a friss havazás éppen csak elrejti a hasadékokat, de nem alakul még ki rajtuk járható hóhíd. Az első komolyabb őszi havazástól március közepéig semmiképp ne kockáztass. Ilyenkor ne túrázz gleccseren!

2. Indulj korán, nagyon korán! Tudom, én sem szeretek az éjszaka közepén ébredni és a fejlámpa fényénél botladozni. Rengetegszer hallottam már, ahogy tapasztalatlan túrázók cinikus megjegyzésekkel illették az éjjel 2-kor induló csapatokat, mondván: „ők nem hülyék a sötétben dideregni, elég hosszú a nap, elég ha reggel 8-kor indulnak.” Téves!

Ha gleccseren kell átkelned, mindig úgy időzíts, hogy lehetőleg 10-11 órára megtedd a visszafele utat is. Nyáron, amint fölkel a nap, azonnal melegedni kezd a gleccserfelszín és a hóhidak föllazulnak. Ahol éjszakai fagyban megtartana 10 cm fagyott hóréteg, ott lazán átszakadsz fél méter olvadt havon a déli órákban. Ha a korai indulás ellenére mégis megkésel, fokozott figyelemmel navigálj a gleccseren.

3. Hófödte gleccseren mindig kötéllel összekötve haladj, még ha nem is ismered a megfelelő mentési módszereket. Kötélen csüngő sértetlen áldozatot könnyebb menteni, mint a jégbe beékelődött sérült mászót. Gleccserjárásra 50 méter kötél ajánlott. Két ember esetén 15 (!) méter, három ember esetén 14 (!) m, négy ember esetén 12 m és öt ember esetén 10 méter köztes távolsággal. Ha csak ketten vagytok összekötve, egy hirtelen zuhanást kis eséllyel tudsz megtartani, egy részleges beszakadást viszont meg tudsz fékezni. Három-négy ember esetén hatványozottan könnyebb megtartani egy esést.

A kötélről lecsatlakozni a gleccseren szigorúan tilos. Még ha vécézned is kell - legyen az kis vagy nagy gond - magadon tartod a beülőt és úgy engedsz a természet hívásának. Ebben a tekintetben az iKalandos abszolút rekord a 4900 méter tenger fölötti magasságon végrehajtott beülős kuporgás, a tett helyszíne pedig a Kazbek. :D

4. A jégcsákányod legyen mindig kéznél. Tudom, hogy két túrabottal kényelmesebb és hatékonyabb az előrehaladás, de a jégcsákány az első eszköz amire szükséged lesz, ha valaki a kötélen beszakadna egy hasadékba.

5. Lényeges a megfelelő útválasztás. Azon túl, hogy megkerülöd a látható hasadékokat, mindig próbáld kitalálni hogy mi lehet azok meghosszabbításában, még ha látszólag egyenletes is a felszín. Szentelj figyelmet a domborzatnak. A jég általában a görbületeknél reped el, legyen az konvex vagy konkáv. Kerüld tehát a domborulatokat. Leginkább a lapos felületeken és az egyenletes dőlésszögű lejtőkön haladj.

Próbálj mindig a hasadékrendszerekre merőlegesen haladni. Nagy letörések fölött szinte biztos, hogy vele párhuzamos hasadékok nyílnak. Figyelj mindig a bergschrund (fenékhasadék) vonalára – ez az a pont, ahol hirtelen megnövekszik a hegyoldal dőlésszöge. Itt kivétel nélkül mindig hasadék van.

Szépen kirajzolodó fenékhasadék (bergsrchrund) a Rimpfieschhorn északi fala alatt

A jégletöréseket, ha teheted, kerüld el. Ha muszáj áthaladnod alattuk, gyorsan tedd – fotószünetről szó sem lehet, még akkor sem ha baromira látványos. Ne légy rest nagy kerülőket tenni, ha egy szakaszban nem vagy biztos!

6. Mindig viselj kesztyűt és hosszú ujjú felsőt. Sokszor kemencébe illő meleg van a felszínen és nagyon meleged van, de ne feledd: abban a pillanatban, hogy beesel a hasadékba nagyon megváltozik minden. Odalent árnyék van és hideg. Egy hatalmas hűtőládába kerülsz és megfelelő ruházat nélkül hamar hipotermiás állapotba kerülhetsz és elfagyhatnak a végtagjaid. Ha a kötélen csüngesz, vagy netán beékelődtél, esélytelen öltözködnöd.

Kerüld a fekete színű felsőket. Az amúgy is túlhevült gleccserfelszínen - a déli órákban - még elviselhetetlenebb lesz a hőérzeted egy fekete blúzban vagy dzsekiben. A rikító színű felső (például almazöld) nem csak menő, de rendkívül praktikus is.

7. Ha már fölkelt a nap, védd a fejedet a napsütéstől és használj sok faktoros napkrémet. Ne feledd, hogy a fehér gleccserfelszín visszaveri a sugárzást, ezért kalap viselése esetén is gondosan kend be az orrod alját és a homlokodat is. Egy meleg napon könnyen leéghetsz vagy napszúrást kaphatsz a gleccseren. Az UV szűrős, megfelelő takarást biztosító napszemcsit se felejtsd otthon.

Én személy szerint kivétel nélkül mindig hegymászó sisakot viselek a gleccseren. Bár ez nem kötelező előírás, ha beszakadnál egy hasadékba, fontos hogy a fejed védve legyen. Könnyen fejjel lefele fordulhatsz és odalent minden szilárd jég. Egy fejsérülés következtében, eszméletvesztés esetén meg is fulladhatsz: esés közben havat sodorsz magaddal, ami beékelődés esetén eltömheti a légutaidat. Akkor most kalap vagy sisak? Akár mindkettő. Én kimondottan ebből a meggondolásból fehér sisakot használok – jól visszaveri a napsugarakat.

8. Legyen nálad telefon és győződj meg róla, hogy szükség esetén használni is tudod majd. Banális szabály, nem? A 21-ik század emberének talán úgy hangzik, de azért néhány dologra figyelj oda. Én mindig repülő üzemmódon tartom a készüléket, hogy fölöslegesen ne keresse az amúgy is instabil hálózatokat a hegyen. Ami ennél is fontosabb, hogy indulás előtt húzd föl a maximumra a képernyőd kontrasztját! (Ha a telefonod ezt automatikusan szabályozza, akkor nyert ügyed van). Nappal a gleccseren iszonyatos nagy a sugárzás és az erős fényben a képernyőd sík feketének látszik. Fel sem tudod oldani a készüléket, nem hogy telefonálj vele, ha alacsony fényerőre állítottad a készüléket.

9. Ha valaki a csapatból hasadékba esne, az idő kritikus! Még akkor is, ha megúszta az esést különösebb sérülések nélkül, odalenn nagyon hideg van. Akár egy óra alatt is súlyos hipotermia alakulhat ki aminek akár halál is lehet a vége. Ha nem tudjátok önerőből megoldani a helyzetet, azonnal hívj segítséget. Ha mentést kérsz, próbálj minél pontosabb információkat nyújtani: pontos helyszín, baleset jellege, az áldozat vélhető állapota. Ne ess pánikba!

A gleccser gyomra komor és hideg hely

10. Ha valóban önállóan szeretnél alpesi csúcsokat mászni, föltétlen nevezz be egy profi gleccser-tanfolyamra. A megfelelő gleccser-járás mellett fontos hogy kiismerd a mentési technikákat és hogy megfelelő módon be is gyakorold azokat. Egy ilyen tanfolyamon többek közt megtanulod a rögtönzött biztosító pont kiépítésének módozatait, a húzórendszerek összeállítását, ami segítségével akár egyedül is a felszínre segítheted a bajba jutott társadat, valamint az önmentő technikát. A helyes eszközhasználat mellet éles helyzetben nagy segítség a rutin.

 

Remélem sikerült néhány hasznos támpontot nyújtanom anélkül, hogy a kedvedet szegtem volna! A gleccseren történő tudatos haladás tényleg nagyon fontos. Az Alphubel, Allalinhorn, Weissmies, Dom, Mont Blanc, Monterosa, Gran Paradiso csak néhány azok közül a csúcsok közül, ahol a normál út zömében gleccseren vezet. Ismerd meg a potenciális veszélyforrásokat, légy mindig készenlétben és akkor nagyon sok csúcs vár még rád!

Rocky Mountain