Magashegyi étkezés – 5 egyszerű hegyi kaja ami elég energiát ad, tartós és nem lehet elrontani

by: Laca

Category:

Amikor életem első magashegyi túrájára készültem, csak a kaja kérdéssel másfél napot töltöttem. Túratársammal összeültünk és napi bontásban, grammra kiszámoltuk, hogy miből mennyi kell. A teát akkor még cukorral ittam, tehát kiskanállal kiporcióztuk, hogy mennyit vigyünk.

 

A változatosságot is fontosnak tartottuk, nem akartuk a 10 napos magashegyi gerinc túrán mindennap ugyanazt enni.

Még a tésztagyárba is elmentünk tojásport szerezni, hogy legyen rántotta. Mivel tudtuk, hogy a táborhelyre érkezve farkas éhesek leszünk és a vacsora nem készül majd el azonnal, ezért az előételről is gondoskodtunk.

Az előétel mindig valami sós volt, hiszen egész nap müzlit és csokit ettünk, így érhető módon vágytunk valami másra.

 

Másfél napig számolgattunk

A hosszas számolásnak két oka volt - egyrészt alig volt pénzünk, másrészt nem akartunk felesleget cipelni, hiszen a sátor, a hálózsák és az egyéb hegyi felszerelés kaja és víz nélkül is könnyen eléri a 15 kg-t egy ilyen túrán.

Azóta persze eltelt pár év és nem számolgatok annyit.

Leginkább azért nem, mert kitapasztaltam, hogy mire van szükségem, mi az, amit szívesen megeszek a hegyen, mi az ami tartós, energiát ad és nem kell vele sokat bíbelődni.

Hegyi menü

Igen kifinomult, személyes “hegyi menüm” összetevői például - kolbász, müzliszelet, magvak és szárított gyümölcsök, zab, tészta, rizs, kuszkusz, pesto, parmezán...és ezek kombinációi. Napközbenre energiaszeletekkel és energiazselékkel is készülök, de ezeket csak a biztonság kedvéért, tartaléknak viszem magammal. Inkább csokit, müzlit, kolbászt eszem a mászás során. 

De segítségképpen ide másolok néhány tippet egy világ színvonalú alpinistától - Jimmy Chint-től is - , aki egy zseniálisan egyszerű, de mégis minden hegyi igényt kielégítő étrendet követ a legextrémebb himalájai expedíciókon is.

 

 

Legutóbb a megmászhatatlannak tűnő, himalájai 6000-es után egy interjúban nyilatkozott arról, hogy mit is esznek a hegyen, de feltehetően azóta sem csicsázza túl a dolgot ha 4-5-6 ezer méteren kell főzöcskézni.

 

Egy extrém mászó hegyi menüje

Reggeli: zabpehely forró vízben, szárított áfonya, protein por. Semmi mást nem kell csinálni, csak felforralni a vizet, beleönteni az összetevőket és összekeverni. Nagyjából 30 másodperc után már fogyasztható is. Ha nem kell havat olvasztani, akkor az egész történet, evéssel együtt 5-8 perc alatt megvan. Effektív, megindítja a reggelt, van benne energia, elrontani nem lehet és abszolút az ehető kategóriába tartozik.

Ebéd: energiaszeletek, zselék. Bizony, bizony ennyi. A napközbeni étkezést nem kell és nem is lehet túlbonyolítani. Gyorsan bevihető, gyors energia források kellenek.

Vacsora: kuszkusz, olivaolaj, szalámi és parmezán. Ez már komoly konyha kultúra, nemde? Akár Jamie Oliver egyik receptje is lehetne. A kuszkusz a zabkásához hasonlóan könnyen és gyorsan elkészül, gyakorlatilag a forró vízbe öntve, néhány perc várakozás után már ehető. A parmezán azért jó, mert erős az íze, állaga kemény, így a zsák alján sem fog megsemmisülni és sokáig eláll. Egy jól érlelt, kemény szalámira ugyanez igaz. Egyszerűen belevágsz néhány darabot és kész is a tápláló vacsora. Az olivaolaj szintén kalóriában gazdag, finom és kellemes állagot ad a kuszkusznak.

A hegyekben fontos az egyszerűség és a hatékonyság, Jimmy Chin és társai szerint ez a döntésekre is igaz. Extrém környezetben még az olyan egyszerűnek tűnő döntések is energiát emészthetnek fel, mint, hogy mi legyen a vacsora.

Te mit eszel a hegyekben? Írd meg kommentben!

Rocky Mountain