A Kilimandzsáró kis testvére: így másztuk meg a Mt. Merut – képes élménybeszámoló (II. rész)

by: Márk Előd

Category: , , , , ,

(Ha elszalasztottad volna a sztori első felét, itt megtalálod)

 

Második túranap

Reggeli a szabadban, gyönyörű panorámával

És valóban! Reggel ragyogó napsütésre ébredünk. Nagy népszerűségnek örvend az étkezde mögött kialakított kilátó, amely a lombkorona fölé emelkedik, így teljes pompájában megcsodálhatjuk a Kilimandzsárót. Kattognak is sűrűn a fotógépek. Ellenkező irányban a Meru csúcsának sziklás ormát festi narancssárgára a felkelő nap. A korai órákban kellemesen friss a levegő. A szabadban reggelizünk.

Kilimandzsáró panoráma a tábori kilátóról

Szeretnénk kihasználni a tűrhetőbb délelőtti hőmérsékletet, ezért korán indulunk. Fél kilencre már kígyózunk is felfele a jól kiépített (kikövezett, lépcsőfokokkal ellátott) ösvényen.

Jól karbantartott ösvények

Kezdetben itt is sűrű esőerdőben haladunk, de amint elérjük a 3000 méteres magasságot, a magas erdőt fokozatosan egyre alacsonyabb cserjés-bozótos oldalak váltják fel.

Konstans látványelem: Kilimandzsáró

Az Arusha Nemzeti Park nagy kiterjedésű erdei

Továbbra is Ghideon a sztár. Szórakoztatja a csapatot, udvarol a lányoknak. A túravezetők szóhoz sem jutnak. Kafferbivalyokról, orvvadászokról mesél.

A nyereg alatti száraz, áthatolhatatlan bozót

Újabb ezer métert kell emelkednünk ezen a napon, de ezúttal mindössze 7 kilométernyi távolságon. A vezetők próbálják fékezni a csapatot, de így is csekély három és fél óra alatt fent vagyunk a Sadle (nyereg) Táborban. Nevét onnan kapta, hogy a fő kráter és a Meru mellékcsúcsa – a Little Meru – közti fennsíkon fekszik. Kialakításában hasonlít az alsó táborhelyhez.

Felbukkan a Litle Meru

Szokásos délutáni program, hogy a mászók kiadós ebéd után felmásznak a Kicsi Meru 3800 méteres csúcsára. Állítólag segít az akklimatizációban. Ja és külön oklevél is jár érte! Minket meg francia haverjainkat gyötri a krónikus lustaság. Nem megyünk mi sehova! Délutánra persze megint beborul és semmi kedvünk nincs elázni a csúcsnap előtt. Ténfergünk hát a táborban, gyönyörködünk a kilátásban: természetesen innen is gyönyörűen látható a Kili. A naplemente fényeiben különösen mutatós.

 

Sadle Camp & Litle Meru

Vacsoránál aztán kezdődik az alkudozás a reggeli indulást illetően. A mi zöldfülű Steavenünk lenne az illetékes, de mivel négyünkre egy túravezető jut csupán, Ghideon is ukázba kapja a park vezetőségétől, hogy elkísérje nonkonformista csapatunkat. A fegyveres őr általában bevárja a csapatokat a táborhelyen, ugyanis a nyereg fölötti régiókban nem valószínű a bivalyok jelenléte – de Ghideon láthatóan szívesen elkísér. Szereti fitogtatni a tudását (és természetesen tisztában van a borravalós rendszer mikéntjeivel is). Így hát nem lesz semmi Steaven hajnali 1 órás indulási tervéből.

Ghideon közbenjárásával hajnali 2-re toljuk az indulást és még így is félő, hogy jóval a napfelkelte előtt, még sötétben érünk a csúcsra. Az utolsó 1000 méter leküzdésére általában bő 5 órát szánnak a vezetők - ami mellesleg javallott is, tekintettel a 4500 méter fölötti magasságra – mi viszont ennél tempósabban szándékszunk haladni.

 

Irány a csúcs (harmadik túranap)

December 1. - csúcsnap. Gyönyörű holdfényes éjszakára ébredünk. Rajtunk kívül már senki sincs a táborban. Az utolsó fejlámpák fényei a Rhyno pont körül mozognak. Pontosan hajnali kettőkor rangerünk is megjelenik az étkezdében: ezúttal nem katonaruhát, hanem vendégek által hátrahagyott túracuccokat visel és a mordálya sem lóg a vállán. Indulhatunk.

Ghideon nyitja a sort. Magabiztosan, fejlámpa nélkül vezeti a csapatot a bozótosban kanyargó vízmosta ösvényen. Steaven zárja a sort. Nem kell kérlelni, becsületes tempót diktál. A Rhyno pontig meg sem állunk. Ez a 3800 méteren fekvő kiszögelés a kráter felső peremének a kezdete. Innen az ösvény félkörívben követi a peremet egészen a csúcsig. Egy elpusztult rinocérosz csontjai hevernek a földön szanaszét – innen a név. Szintén ettől a ponttól gyökeresen megváltozik az útvonal jellege is. Az eddigi füves-bozótos hegyoldalt egy teljesen kopár, sziklás-salakos hegygerinc váltja fel.

Közvetlen a Rhyno pont után következik az útvonal legnehezebb szakasza. Néhány sportosabb átlépést drótkötelek segítenek a sziklás hegyoldalban. További kiszögeléseket kerülünk meg a perem külső felén, majd instabil salakban pörgetünk felfele. Sorra hagyjuk le a csapatokat és 4200 méter körül már az élen haladunk. Alig két órája vagyunk úton, amikor elérjük az utolsó, meredekebb sziklás rész alját.

Itt már jóval fagypont alatt van a hőmérséklet és a szél is felerősödött. Félő, hogy koromsötétben, túl hamar érünk a csúcsra, ezért Ghideon behúzza a vészféket. Kényelmes tempóban mászunk fölfele a könnyű sziklás terepen. Ezen a szakaszon az ösvény letér a matematikai gerinc vonaláról és a kráter külső sziklás oldalán közelíti meg a csúcsot. A terep nem föltétlen meredek, de a kezek használata elengedhetetlen. A tegnap esti csapadék nyomán egy leheletvékony hóréteg is fedi a köveket. Nem árt odafigyelni.

Csúcsfotó koromsötétben: a vezetőknek mindig óriási büszkeség, ha ügyfeleik elérik a csúcsot!

Továbbra is koromsötét van, de az idő tiszta. Gyönyörűen kirajzolódnak körös-körül a kisebb nagyobb települések fényei. Fenséges látvány! Önmagunk szórakoztatására – és hogy melegen tartsuk magunkat – dalra fakadunk. Tanzániai, francia és magyar nóták zengnek az éjszakában. Kifejezetten lelkesen fújják a srácok a Marseillaise-t. Ilyen mókás hangulatban érkezünk fel a Meru 4566 méteres csúcsára szűk három óra alatt. Még legkevesebb egy óra a napfelkelte.

Napfelkeltére várva

Eszünk ágában sincs elmulasztani a csúcspanorámát. Picit lennebb húzódunk, hogy szélárnyékba kerüljünk, magunkra vesszük az összes meleg ruhánkat és zeng tovább az ének. Ghideon és Steaven táncol is a maguk dallamára – azt hiszem fáznak… Újabb fél óra telik el koromsötétben, majd kelet felől derengeni kezd az ég alja és lassan, fokozatosan kirajzolódik a horizontra a Kilimandzsáró hatalmas tömbje. A két masszívum közti fennsíkot vékony felhőréteg födi. Lebilincselő a látvány!

"kirajzolódik a horizontra a Kilimandzsáró hatalmas tömbje"

Hirtelen felgyorsul az idő múlása. Sűrűn kattognak a fotógépek, egyre több a látnivaló. A szájunk tátva marad, amikor észrevesszük a kráter belsejében, alattunk csúcsosodó hamukürtőt. Ahogy fokozatosan világosodik, befut a többi csapat is és mire a nap felbukkan a látóhatár mögül már mindannyian a csúcson állunk.

A napfelkelte varázslatos pillanatai

Kráterperem, belső vulkáni kúp, Nyereg-tábor és Kis Meru

Tovább nem is késlekedünk. Indulunk lefele. Picit átfáztunk a várakozásban és a lefele vezető út is nagyon hosszú. Délután 6 órára el kell hagynunk a park területét, ha nem szeretnénk még egy teljes napi belépő árát kifizetni. Ereszkedés közben egyre több fotótéma kínálja magát. Szinte észre sem vesszük és máris visszaértünk a táborba.

A nyugati oldalt még vékony hóréteg borítja

 

Elhagyjuk a hegyet

Kényelmesen reggelizünk, pakolunk és várjuk a többieket, hogy indulhassunk tovább. Természetesen lefele is együtt kell haladnunk az összes többi csapattal. Gondolkodom, hogy kihasználom a holtidőt és megjárom a Kicsi Meru csúcsát is, de végül megint csak a lustaság győz. Több mint 2000 méter ereszkedés vár még ránk a mai nap, szükség lesz minden csepp energiánkra!

Nehezen áll össze a csapat, az embereket kikezdte a magasság és a fáradtság. Dél körül végre útra kelünk. Ahogy ereszkedünk egyre tikkasztóbb a meleg, egyre nyomottabb a levegő. Ghideon is meglepően szótlan. Erősen koncentrál bivalyriasztó feladatának maradéktalan betöltésére.

Azt gondoljátok, hogy csak vicc a kafferbivaly-mese? Hát nem! Épp a Miriakamba tábor járdaszegélyén ücsörgünk pihenés gyanánt, amikor Ghideon egy alig kivehető szürke foltra bök a felettünk elterülő dzsungelben: „Látjátok? Ott a bivaly! Éreztem lefele jövet a szagát.” És valóban ott mozgolódik pár száz méterre tőlünk ez a szürke otrombaság, az idevezető ösvény közvetlen szomszédságában.

A tábor alatt a rövidebb ösvényt választjuk, amely egyenes vonalban egy hegyvállon ereszkedik kisebb tisztások mentén. Reménykedünk benne, hátha látunk még pár ritka vadat, de néhány babuinon kívül minden más állat a lombok árnyékában rejtőzködik.

Klasszikus szavanna-látkép. A háttérben a délutáni felhők már ellepték a Kilimandzsárót

Ezek a szemtelen majomfajták várnak a park irodájánál is! Folyton azt lesik, hogy mit tudnának elcsenni a csomagunkból, amíg rendezzük a formaságokat és megkapjuk a mászást igazoló okleveleket. Ülünk az árnyékban, izzadságtól úszó ruhában és átadjuk magunkat a fáradtságnak. Hajnali egy óta ébren vagyunk, 26 kilométernyi gyaloglás, 1200 méternyi pozitív és 3200 méternyi negatív szintkülönbség van a talpunkban!

Mindössze két kívánságom van ebben a pillanatban: forró zuhany és jéghideg cola!

Szerencsére Tanzániában még az utolsó akácia fa tövében is van egy tele Coca-Colás hűtő, így utóbbi kívánságom helyben teljesül. A zuhanyra várnom kell 2-3 órát, míg visszaérünk Arushaba, de biztató, hogy Victor már megérkezett az autóval.

Jó móka ez a Meru! Főleg, ha egy Ghideon kaliberű ranger szolgáltatja hozzá a hangulati aláfestést!

Rocky Mountain