A 22-es csapdája a Mont Blanc-on

by: Márk Előd

Category: , ,

 

Ha érdekel a hegymászás, akkor idén szinte lehetetlen volt kitérni a Mont Blancról szóló hírek elől az interneten. Igen, Nyugat-Európa és az Alpok legmagasabb csúcsa, sokaknak áhított célpont. Nem csoda, hogy a figyelem középpontjában van.

Sajnos azonban, idén többnyire negatív hangvételű írásokat olvashattunk a fehér hegyről:

  • a Gouter útvonal több ízbeni „lezárása” a Grand Couloirt fenyegető kőhullás veszélye miatt;
  • halálos balesetek;
  • illegális kelet-európai hegyivezetők letartóztatása, akik fejenként 15.000 euró bírság elé néznek;
  • St. Gervais polgármesterének cifrábbnál cifrább ötletei a Gouter útvonalon történő mászások korlátozásra, melyekről már testületi döntés született;
  • az olvadó gleccserek és még folytathatnánk.

 

Kilátás a Mont Blanc csúcsáról télen

Igaz ami igaz, a helyzet egyre inkább tarthatatlan a Mont Blanc francia lejtőin - már ami a tömeget és annak következményeit illeti. A tények adottak, a megfeleő megoldás viszont még várat magára. Hogy mik a tények?

Ezeket összegezzük és véleményezzük. Vigyázat, sok szubjektív és vitatható eleme van az írásnak - és célunk is, hogy vitázzatok vele :)

1. Összességében a hegy, de főleg a Gouter útvonal a főszezonban túlzsúfolt. Évről évre egyre többen szeretnék megmászni a hegyet és a hatalmasra duzzadt tömeg maradandóan károsítja a környezetet. Mivel a legtöbb embernek minimum 3 napra van szüksége a mászáshoz, ezért elengedhetetlen 2 éjszaka eltöltése a hegyen. A hosszas hegyen töltött időnek pedig rengeteg a mellélterméke, amit kezelni kell: nagy mennyiségű emberi ürülék és rengeteg hulladék.

2. A népszerűségéből eredően egyre több a laikus, hegymászáshoz nem értő ember a hegyen. És ez a problémakör tovább ágazódik:

  • aki megengedheti anyagilag, az hegyivezető szolgáltatásait veszi igénybe – és talán kijelenthetjük, hogy ez a gyakorlat egyre inkább teret nyert az elmúlt 10-15 évben;
  • sokan viszont vagy nincsenek belátással a saját képességeikre, vagy nem engedhetik meg maguknak egy hegyivezető felbérelését, vagy egyszerűen csak elvből nem folyamodnak ehhez a megoldáshoz – jobb esetben ezek az egyének/csapatok indokolatlanul lassan mozognak a hegy bizonyos szakaszain és torlódásokat idéznek elő, rosszabb esetben súlyos vagy halálos balesetekkel rontják a hegy statisztikáját.

3. Az elmúlt években életbe léptek bizonyos szabályozások, ezek viszont szinte kivétel nélkül a kereskedelmi célú mászásokat segítik és szinte teljesen ellehetetlenítik az önálló mászásokat. Az egyetlen engedélyezett táborhely a Tete Rousse mellett található, bő 1600 méterrel a csúcs alatt. A Gouter házban magánemberként az idén már gyakorlatilag lehetetlen volt helyet foglalni, ha csak egy utolsó pillanatban történő üresedést el nem kaptunk (többnyire rossz időjárási viszonyok következtében). Az összes helyet előre lefoglalják vagy fenntartják vezetős (ergo kereskedelmi) kötélpartiknak.

 

Az évek során életbe lépett néhány intézkedés és szabály. A most elfogadott határozat értelmében további megszorító intézkedésekre is sor kerülhet. Járjuk talán körbe a legfontosabb témaköröket.

1. A hegyen történő sátrazás tényleges betiltása a Tete Rousse fölött

Elméletileg már a kétezres évek elején is tilos volt a sátrazás a Gouter ház mellett, de úgy 2004-ben mint 2007-ben – amikor ott jártam -  több tucat sátor állt még a ház fölötti gerincen, közel 4000 méteres magasságban. Az új Gouter ház megnyitásával aztán véglegesen betiltották ezt a hallgatólagos megoldást.

Valószínűleg kereskedelmi érvek is álltak a döntés mögött, de ha az új és korszerű épület valóban megoldja az emberi ürülék kezelésének a problémáját, akkor el kell ismernem, hogy jó döntés volt. Egy kevésbé népszerű hegyen, ahol évente maximum 100-150 ember fordul meg, nem jelent akkora gondot a hátrahagyott emberi ürülék. Egy annyira népszerű útvonalon mint a Gouter viszont, egyenesen fertőzésveszélyes is lehet a sátortáborok mellet hátramaradó szenny.

Szintén dícséretes, hogy a Tete Rousse-nál nem csak kijelölték a sátorhelyet, de illemhellyel is ellátták, ami szintén az előzőekben felvázolt szándékot erősíti.

A tiltás hatására többnyire az alábbi két taktikával mászható a Gouter út:

  • a Vallott ház használata éjszakázó helyként - szintén tilos, de kevésbé ellenőrzött (ugyanazokból a meggondolásokból, amiért a sátrazást is betiltották)
  • direkt csúcstámadás a 3200 méteres táborhelytől/Tete Rousse-ból - potenciálisan megnövelte egy esetleges baleset veszélyét

Személyes véleményem, hogy a Vallot házban éjszakázni - a mellett  hogy tilos - elég elkeseredett megoldás. 3200 méterről érkezve, az akklimatizáció hiányában, hosszú, álmatlan és fejfájós éjszakának nézünk elébe. A menedékhely ugyanakkor gusztustalan, pöcegödör szaga van, mélységesen lehangoló és rettenetesen hideg. Valamint fennáll annak a veszélye is, hogy az éjszaka folyamán bekövetkező időjárás-változás következtében a bádogdoboz fogságába esünk akár napokig. Rossz időben nem repül a helikopter és csak a saját étkészletünkre vagyunk utalva.

Marad tehát egy hosszú és fárasztó csúcsmenet opciója. Tapasztalt mászóknak ez többnyire nem jelent gondot és egy előzetes akklimatizációs túrával az AMS szindrómáitól is megkímélhetjük magunkat. Csak hogy közel sem mindenki kellően tapasztalt, vagy van pénze és ideje egy előzetes akklimatizációs túrára.  A hosszúra nyúlt csúcsmenet pedig rengeteg veszélyt rejt magában:

  • a kényszerű korai indulás következtében tapasztalatlan emberek fejlámpák fényében próbálnak eligazodni a Gouter ház alatti sziklarengetegben, az pedig további problémákhoz vezethet: eltévelyedések, idő és energiaveszteség, úttévesztés következtében történő kicsúszás/lezuhanás;
  • a Vallot magasságában (a ritka levegő és a hosszas mászás következtében) elfogy az erő, de mivel már nagyon közelinek tűnik a csúcs, lesznek akik nem fordulnak meg; csakhogy az utolsó szakasz kitett, meredek és egyetlen bizonytalan lépés is végzetes lehet;
  • mégis csak sikerül feljutni a csúcsra és elindulnak lefele, de a fáradtság egyre lesújtóbb és már késésben vannak; ha egy alpesi csúcson megkésünk, több rizikófaktorral is számolnunk kell: hirtelen időváltozás, köd, esetleg hóvihar lehetetleníti el a haladásunkat és a Vallot alatt valamint a Gouter oldalában nem könnyű a ködben navigálni;
  • ha mégis marad a ragyogó napsütés, akkor olvad a gleccser és gyengülnek a hóhidak – exponenciálisan nő annak a veszélye, hogy egy gleccserhasadék mélyén végezzük; vajon hányan ismerik a gleccseren történő haladás helyes módszerét és a hasadékból történő mentés mikéntjeit?
  • sikerül lejutni a Gouter házig, de a neheze még hátravan; ezen a szakaszon már elkerülhetetlen faktor a fokozott fáradtság, ami tovább lassítja a haladást és szinte biztos, hogy a kritikus traverzre a Grand Couloir alján már a délutáni órákban kerül sor; ez az a napszak, amikor a legfokozottabb a kőhullás; ott áll emberünk hullafáradtan, lankadó figyelemmel és padlóra hullt motivációval a haránt kezdetén, miközben záporoznak lefele a kövek; mennyi az esélye, hogy eltalálja egy kő?

Egyrészt tehát jónak mondható ez az intézkedés, mert részben megoldja az ürülék és a hulladék kérdését, de amint azt láthatjuk, sokakat erőltetett csúcsmenetbe kényszeríthet, amivel fokozottan megnő a balesetek lehetősége.

 

2. A Gouter ház működésének az elvei

Ez ugyan nem egy feltétlen hivatalosnak mondható intézkedés, de több kérdést is fölvet. Amit a Gouter házról tudni kell:

  • csak előzetes online foglalás esetén szállhatunk meg a házban;
  • egyetlen éjszakát foglalhatunk le előre;
  • magánemberként hónapokkal előtte kell foglalni, mert egyébként nem kapsz szabad helyet;
  • a legtöbb hely fenn van tartva helyi irodáknak és idegenvezetőknek;
  • ha foglalás nélkül érkezel, vagy kényszerből újabb éjszakát kell a házban töltened, várólistára kerülsz;
  • este 7 után a várólistából feltöltik a megüresedett helyeket;
  • ha neked már nem marad hely, akkor is köteles vagy a szállás teljes árát büntetés gyanánt kifizetned és az előtérben alszol a bakancsok közt (ahol mellesleg kegyetlenül hideg van);
  • tilos az ebédlőben vagy a folyosón éjszakázni és ezt szigorúan ellenőrzik;
  • nyári szezonban tilos (valószínűleg lakat alatt is van) a téliszoba használata – jelenleg a lebontásra váró régi ház egy helyisé

Az első ponttal egyetemben ezek az intézkedések a forgalom korlátozására és a hegy tisztán tartására irányulnak. A ház kapacitása véges és valahol érthető, hogy a kereskedelmi jellegű csoportoknak kedveznek, hiszen egy „céhbe” tartoznak és ezek a mászók hozzák a legtöbb pénzt a konyhára.

A sok megkötés labirintusában viszont szép lassan megfullasztják magát a hegymászást és vidámparkot csinálnak a hegyből. Egy önigazoló ördögi kört látok kirajzolódni, ahol elriasztják az összes olyan mászót, aki önerőből képes lenne feljutni a hegyre (mert lassan gyakorlatilag képtelenség a megkötéseknek megfelelően mászni, független mászóként) és egy olyan csoport kiváltságává válik a Mont Blanc, akinek legfőbb virtusa az erős anyagi háttér, de képességei korántsem garantáltak – és egyértelműen hegyivezetők segítségére szorulnak.

Már most úgy csodálják a vezető nélküli mászót – függetlenül a tapasztalatától és képességeitől – a Mont Blanc lejtőin, mint a lőtt medvét.

 

3. És végül az utolsó bomba: 2019-től engedélyhez kötnék a Mont Blanc Gouter útvonalon történő mászását

Precedens nélküli intézkedés az Alpokban. Soha még egyetlen alpesi csúcs mászása nem volt engedélyköteles. A gyakorlati részletek egyelőre még homályosak előttem és szerintem a hatóságok  előtt is. Mindössze annyit tudunk, hogy az emlegetett szám 214 személy/nap, azaz az útvonal mentén található menedékházak összkapacitása. Az indok természetesen: a forgalom további korlátozása a hegyen.

Ha az előző esetekben láttam is némi racionális indokot, ez az utóbbi intézkedés-tervezet több sebből is vérzik.

Egészen egyértelmű, hogy amennyiben továbbra is hegyivezetők számára tartják fenn a  menedékházakban lévő helyek nagy hányadát, úgy a kereskedelmi mászásoknak akarják kisajátítani az útvonalat. Mivel egy hegyivezető maximum 2 ügyfelet vezethet - szabály szerint - ezen az útvonalon, a 214 emberből a hegyivezetők száma akár a 80-90-et is elérheti. Ezek egytől egyig olyan emberek, akik (a hegy túlzsúfoltsága szempontjából) „fölöslegesen” másszák a hegyet. Valószínűleg már  több tíz alkalommal jártak a csúcson és elfoglalják olyan vállalkozók helyét, akiknek még hiányzik a pipa a Fehér Hegy neve mellől.

Ha valóban a forgalom csökkentése a nemes cél, talán nem egyszerűen a vezetős partik számát kellene korlátozni? Egyetlen csapásra akár napi 70-80  rekurrensen járulékos mászást is kiszűrhetnének (a hegyivezetők személyében), hogy teret engedjenek az újonnan próbálkozó autonóm mászóknak.  Ne felejtsük el a multiplikációs faktort sem! Hegyivezető hiányában sok ügyfél is távol maradna a hegytől, amíg nem érzi magát megfelelően felkészülve egy önálló mászásra. Miért nem kedveznek az önálló mászóknak?

Az a gyanúm, hogy bár a zsúfoltság a probléma, nem csak a hegyet féltik, hanem erősen kedvezni akarnak a hegyivezetőknek is. Nem csak az a cél, hogy abszolút mértékben kevesebben legyenek a hegyen, hanem hogy kevesebben zavarják a hegyivezetők munkáját.  Az állapot egyre inkább a Matterhorn Hörnli útvonalára emlékeztet és nem ígér semmi jót.

 

Válassz másik útvonalat - mondják sokan könnyelműen. Az igazság az, hogy hasonló nehézségű alternatíva kevés akad és egyik sem ideális:

  1. az olasz normál út a Gonella háztól több sebből vérzik; évente kb. 2-3 hétig járható az útvonal, a szezon elején; később a gleccser járhatatlanná válik; a menedékház alig van 3000 méter fölött, ezért nagyon hosszú a csúcsmenet és még abban a 2-3 hét szezonban sem lehetséges ugyanott lemenni a hegyről, mert délutánra életveszélyesre olvad a gleccser – marad tehát a francia oldalon történő visszavonulás.
  2. a Trois Monts útvonal a Midi platóról nem véletlenül kevésbé népszerű mint a Gouter; azt leszámítva, hogy jelentősen drágább opció és fizikailag nehezebb megpróbáltatás, sokkal több az objektív veszély is; statisztikailag a Tacul vezeti az abszolút ranglistát a halálos lavinabalesetek számában; az útvonal nem mindig járható, még szezonban sem ritka a szérakomlás- és lavina-veszély
  3. a Grand Mullets útvonal – az első megmászás útvonala – nem igazán nyári opció; a Bossons gleccser sem úszta meg a globális felmelegedés következményeit, ezért nyáron rengeteg objektív veszélyt rejteget; ezt az útvonalat tavasszal járják, túralécekkel.

Az összes többi útvonal szintekkel nehezebb és komoly tapasztalatot igényel.

 

Először 2004-ben álltam a Fehér Hegy csúcsán. Én is a Gouter-én jutottam fel – önerőből, kevés alpesi tapasztalattal, de alapos fizikai felkészüléssel. Azóta több ízben is megfordultam a csúcson, télen és nyáron, különböző útvonalakon. Láttam a tömegeket, láttam tapasztalan ügyetlenkedőket és kötélen ráncigált ügyfeleket is. Balesetnek szerencsére soha nem voltam tanúja.

Az utóbbi években bennem is folyamatosan azt kiabálja egy hang, hogy túl sokan vagyunk a hegyen! Hosszútávon ez így nem fenntartható. Tönkretesszük a hegyet és végül már senki nem élvezheti igazán a szépségeit. Hajlandó lennék önszántamból lemondani a mászás jogáról? Kétlem! De akkor miért várnám el, hogy bárki azt tegye?

Próbálom legyőzni a saját önzőségemet, próbálom elfogadni, hogy mások is ugyanazokra a csúcsokra vágynak. Arról nehéz lesz bárkit is meggyőzni, hogy válasszon másik célpontot. A Mont Blanc az Mont Blanc marad, az Alpok legmagasabbja és önmagában is egy gyönyörű hegy.

Egy kérésem azért mégis lenne! Mielőtt nekivágsz ennek a kalandnak, gondolkodj el: valóban készen állsz a mászásra, képes vagy biztonságosan és felelősségteljesen a csúcsra jutni? Számos ügyfél akit felviszünk, túlságosan elfárad. Nekik is szebb, jobb élmény lett volna, ha jobb fizikummal érkeztnek és könnyebben, tempósabban - és így biztonságosabban - másznak.

Ha meg szeretnéd tudni, milyen fizikum kell egy sportos, élvezetes Mont Blanc mászáshoz, töltsd le a 8-hetes Mont Blanc edzéstervünket. Ha ezt végigcsinálod, nem lesz gond a mászás fizikai részével.

Ha vezetővel mész, szinte elég fizikailag fittnek lenned és egy kevés magashegyi tapasztalattal rendelkezni. A résztvevők 95%-a számára az ötnapos programot javasoljuk, melynek első két napján akklimatizálódsz és gyakorlod az eszközök használatát - így (ha megvan a megfelelő kondi) - kevés magashegyi tapasztalattal is nekivághatsz.

 

Ha vezetővel mész, nagyon fontos, hogy érvényes IFMGA/UIAGM licensszel rendelkező vezetőt válassz.

 

Ennek hiányában a vezető részéről bűncselekmény a hegyi vezetés, ha az szervezett keretek közt történik. Évről évre egyre több illegálisan vezetett csoportot kapnak el. A helyi csendőrök főleg kelet-európai Facebook csoportok és hegyivezető cégek, utazási irodák weboldalairól tájékozódnak csoportok várható érkezéséről. A helyszínen fénykép, név alapján tudják, ki a csoportvezető.

Amikor a vezető tagadni próbálja, hogy szervezett túrán lennének, előveszik az internetről kinyomtatott hirdetményt és az arcába tartják. Ezután a rendőrségre viszik. 2018-ban több román és bolgár csapatot tartóztattak fel. Az illegális vezetőkre a maximális kiszabható büntetés: egy év börtön és 15000 euró.

Ha nem hegyi vezetővel mész, akkor fontos, hogy legalább gleccserjáró tanfolyamot végezz és a gleccserből történő mentés gyakorlata legyen nagyon friss. Ezen túl fontos a megfelelő magashegyi tapasztalat: a kicsúszások megfékezése és egy rakás tudás, amit téli hegymászótanfolyamon tanítanak.

Természetes az is, hogy ha hivatásos vezető nélkül vágsz neki, akkor ne a Mont Blanc legyen az első négyezresed és legyen legalább 4-5 alpesi csúcsmászás vagy téli Tátra-béli mászás az öved alatt. Hivatásos vezető hiányában nem elég a többi csapattárs tapasztalatára hagyatkozni.

Ha nem érzed késznek magad a Mont Blanc-ra, talán adj utat előbb másoknak. Eddz keményen, fokozatosan nőj fel a feladathoz és “érdemeld ki” a helyedet a Mont Blancon!

Rocky Mountain