Himalájai motorozás a Szpiti-völgyben

by: Kiss-Csapó Gergely

Category: , , , , ,

Mai posztunkban egy igazi műkedvelő régi motoros rövid élménybeszámolóját tesszük közzé. Nem kifejezetten hegymászó, gleccserjáró típus, de valamilyen véletlen folytán pár évvel ezelőtt elmotorozott a Himalájába:

———–

Már egy ideje nézegetem ezt az ikalandos blogot. Nem vagyok túlságosan büszke rá, hogy egyáltalán nem vagyok egy sportos alkat, a hegymászás nem nagyon érdekel, de a Himalájában már volt alkalmam motoros túrán részt venni. Ezért elhatároztam, hogy röviden megosztom e blog olvasóival ennek a túrának néhány pillanatát. A történet mellé pedig fel is töltök pár képet. Amikor az ismerőseim kérdeznek erről az elképesztő kalandról, legelőször mindig az árakról szoktak faggatni. Ezért mindenekelőtt azzal szeretném kezdeni, hogy nem kell rémeket látni, amikor egy ilyen távoli országba szeretnél eljutni. Ha megvetted a repülőjegyedet, utána már nem kell úgy érezned, hogy minden sarkon átvágnak. A mindennapi élet Indiában, a kinti tartózkodás nagyon olcsón megúszható.

 


Szóval, pár évvel ezelőtt barátaimmal elhatároztuk, hogy elmegyünk valami egzotikus helyre motorozni, de nem a szokásos európai útvonalakra gondoltunk, hanem kicsit távolabbra. Delhibe repülővel, moszkvai átszállással utaztunk (ez volt a legolcsóbb jegy), és amikor megérkeztünk, akkor a nyári monszun kellős közepébe csöppentünk. Alkalmi útitársunk, egy évek óta Indiába visszajárogató angol srác tanácsára Manaliba mentünk helyi busszal, mert azt mesélte, hogy ott lehet bérelni olcsón Royal Enfield motorokat. Három nap múlva már büszke Enfield-tulajdonosok, pontosabban alkalmi bérlői voltunk ezekeknek a harmincéves csotrogányoknak. Kezdetnek az egyik forgalmi engedélyét mutatom be.

 

 

Sokáig az volt a tervünk, hogy a legendás Manali – Leh útvonalon motorozunk, és Ladakhban majd leadjuk a motorokat, de kiderült, hogy ez nagyon hosszú és megerőltető utazás lenne. Ennyi időnk nem volt. Manalitól északra haladtunk, és már első nap meg tudtuk mászni a Rothang-hágót, amely éppen 4000 méter magas. Ahogy olvastuk a Lonely Planetben, a Szpiti-völgy is hasonló látnivalókat kínál, mint Ladakh: minden faluban van egy-egy buddhista lámakolostor, az emberek ugyanúgy tibetiek, a táj is ugyanúgy nézett ki, mint a ladakhi képeslapokon.

 

 

Első éjszakánkat a Csandra-tó mellett töltöttük, ahová csak egy kitaposott, motorral alig-alig járható út vezetett. A neve alapján nem kell semmi rosszra gondolni: Csandra azt jelenti, hogy „Hold”. Szóval, a Hold-tó körül nincs semmi, csak a Himalája 4000 méteres csendje. Éjszaka csak a jeges szél zavarta álmunkat. Mint reggel kiderült, egyikünk sem aludt egy percet sem.

Második nap át kellett kelnünk a Kunzum-hágón (4500 m), amely már tényleg a Szpiti-völgy bejáratát jelentette. Estére felértünk a világ legmagasabban fekvő kis falujába, Kibberbe. Az elmúlt két nap rázós, kátyús útjai után jó volt visszatérni egy kicsit a civilizációba. Estére a vendégházban kaptunk egy-egy üveg 6,5 dl-es nagy adag Kingfisher sört, (a képeken nem csak Kingfisher látható) meg tibeti csemegét, momót. Ez gyakorlatilag olyan, mint a derelye, csak lekvár helyett darált hússal van megtöltve. Az erős sör mellett igazi sörkorcsolya volt.

 

 

 

Kibber után néztük meg a Ky kolostort, majd bemotoroztunk a Szpiti-völgy központjába, Kazába. Itt meglátogattuk a világ legmagasabb benzinkútját, és minden kannánkat feltöltöttük üzemanyaggal, hiszen a következő háromszáz kilométeren nem lesz több benzinkút.

Az út további részét nem írom le ennyire részletesen, csak néhány képet mutatok a Dankar kolostorról, Tabo kolostorról és Nako gompáról, valamint a Sutlej-folyóról, amely egyenesen a csupán néhány kilométerre lévő Tibetből érkezik.

 

 

Motoros túránk összesen tíz napig tartott. A motorok közül mindegyiknek volt valamilyen meghibásodása, de minden alkalommal sikerült őket olcsón megjavíttatnunk. Indiában összesen két hetet tartózkodtunk és a motorbérléssel (és a kiadós esti sörözésekkel) együtt egyikünk sem költött többet, mint kb. 500 Euró. Akár motorosként, akár hegymászóként mentek a Himalájába, ne hagyjátok ki a Szpiti-völgyet.

3 hozzászólás a(z) “Himalájai motorozás a Szpiti-völgyben” bejegyzéshez

  1. Mókamester:
    Kibber, 4200 méteren van ennél vannak jóval magasabban fekvő települések is pl.: Langza, Demul. És akkor még nem is szóltam a Tso moriri vagy Pangong Tso tó partján levő településekről.
    Benzinkútat sem hiszem, Kaza csak 3600m méteren van. pl. Manali-Leh útvonal vagy dél-amerikai Andok.
    “Ky” helyesen írva Kee, Key
    “Dankar” meg Dhankhar

  2. Igaza van Mókamesternek!
    A helyiek szokták ezekkel a jelzőkkel illetni Kibbert. Ők azzal védekeznek az előbbi felvetésre, hogy “jó-jó, de a többi faluban nincs állandó postahivatal, nincs egész évben működő általános iskola, és nincs polgármesteri hivatal, stb…” A benzinkútra pedig konkrétan ezt írják ki méteres betűkkel: “worlds highest retail outlet”

  3. Azért kíváncsi lennék ki írta ezt a cikket, elment látott valamit aztán leírta de utána nézni azt már nem tudott.

    Az hogy a helyiek mit mondnak nem biztos hogy mindig igaz, pl.: sokan úgy tudják Ladakhban és Indiában hogy a legmagasabb hágó ami kocsival is járható a Földön az a Khardung La,(ez különben Leh fölött van) de ez nem igaz, a magasságát 5650m mondják de valójában 320 méterrel alacsonyabb.

    Kérdés az hogy mit nevezzünk falunak, több száz évvel ezelőtt sem volt polgármesteri hivatal mégis éltek ott emberek és tanultak is, akkor is falu(település volt).
    Mit jelent a “worlds highest retail outlet” az nem felel meg a benzinkútnak, vagy valami speciális kifejezés?

    Ha csak Tibetet nézném már ott találnék magasabban fekvő falut(posta,iskola,pol.hiv.) vagy benzinkútat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Rocky Mountain