Az extrémsportok, mint a nyugati-típusú társadalmak kifejeződési formája

by: Túravezető

Category:

A minap egy igen érdekes beszélgetés kellős közepén találtam magam: egy baráti társaságban valaki hangosan méltatlankodott azon, hogy megbüntette a rendőr, mert nem volt bekapcsolva a biztonsági öve. “Mi köze hozzá, hogy egy baleset során én kifejelek a szélvédőn, vagy sem?”

Rövid tanakodás után arra jutottunk, hogy a balesetek jelentős hányadánál a biztonsági öv nagyban mérsékeli egy baleset következményeit, és az illető megússza pár bordatöréssel a dolgot, míg ha nincs bekötve, akkor műtétek sora, hónapokig tartó rehabilitáció, kórház, táppénz, esetleg kerekesszék a kaland vége -és amíg ezt utóbbiakat nem az egyén, hanem a társadalom fizeti, addig a társadalomnak beleszólása van, ha valaki az átlagosnál nagyobb, felesleges kockázatot vállal az utakon.

No, igen, de mi a helyzet veletek, hegymászókkal?!

förmedt rám az illető. Ti sokkal nagyobb kockázatot vállaltok, és ezért még ki is tüntetnek a Parlamentben! De miért is?? Azért, hogy dideregve ott szelfiztek valami hegycsúcson!?

És valóban. Azt még megértjük, hogy egy hegycsúcs megmászása, egy óceán átevezése, vagy egy extrém meredek lejtő megsízése a Kanadai Sziklás-hegységben mit adnak az egyénnek: évekig kitartó önbecsülést, a nehéz helyzetben való helytállás érzését, és az “én erre is képes vagyok” feelinget.

A szerző balról, zöld macinaciban a Han Tengri alaptáborában

De miért olyan fontos ez a társadalomnak? Miért tüntette ki az angol királynő az Everestet először megmászó Hillaryt és Tenzinget, vagy az Földet vitorlásával először egyedül megkerülő Francis Chiechestert? Mire akarta felhívni a figyelmet ezen sportolók lovaggá ütésével?

Hogy ezt megértsük, fel kell tennünk a kérdést, hogy az 1900 as évek elejére mi tette olyan rendkívül sikeressé a hatalmas eurázsiai kontinens nyugati szélén található néhány kis országot? Hiszen, Európa nagyon komoly hátrányból indult. Itt az emberek még állatbőrökbe burkolózva olvasztgatták a tokos baltáikat a tűz körül, amikor Hammurapi babiloni király már jól szervezett birodalmat irányított, és törvényeit kőbe vésték – és ekkor már 800 éve álltak a piramisok Gizában...

Aki a Nyugat üstökösszerű felemelkedésének okát a történelemkönyvekből próbálja megérteni, az olyan fogalmakkal találkozik, mint a "görög-római alapok", a "kereszténység", az "alkotmányos államszervezet". Folytatódik a sor a "reneszánsz", a "polgári forradalmak", a "felvilágosodás", az "ipari forradalom", a "parlamenti demokrácia" stb. fogalmaival - és ez mind igaz is, de valami nagyon fontos hiányzik a felsorolásból: a nemes versengés, az állandó tökéletesedni akarás, a korábbi eredményeket felülmúlni vágyás éthosza.

A nyugati és a nem-nyugati társadalmak közötti különbséget - némileg leegyszerűsítve – talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy a Nyugat /értsd: a sikerorientált társadalmak/ is gyártottak ócska autókat, de ahhoz egy Szovjetunió /értsd: nem nyugati mentalitás/ kellett, hogy a Zaporozsecet még 30 évi gyártás után is csupán egy új díszléccel próbálják eladni. A gyár mérnökeinek senkivel nem kellett versenyezniük, semmit nem kellett tökéletesíteniük, - és ez a mentalitás meg is látszott mind a járművön, mind magán az egész Szovjetunión.

Pontosan ezt – mármint a nyugati mentalitást - tapasztalhatjuk az extrém sportolók esetében is: a saját képességeiket állandóan fejlesztve igyekeznek valamilyen látványos eredményt elérni, és a cél elérése érdekében tökéletesítik a jégcsákányt, alkalmazzák a karbonszálat az árbocnál, kitanulják a műholdas navigációt, tanulmányozzák a legutóbbi edzésmódszereket, és eközben az elért eredmény egyre látványosabb, egyre lélegzetelállítóbb lesz.

Az extrém sportokban komoly eredményt elért sportoló elismerése tehát egy példa állítsa a társadalom elé. És mivel egy társadalom nagyrészt befolyásolható emberekből áll, nem mindegy, hogy milyen példát állítunk eléjük.

Amikor Nagy Britannia királynője lovaggá ütötte Edmund Hillaryt, akkor egy olyan embert helyezett példaként a társadalom elé aki a saját életét kockáztatta egy világelsőségért.

Sir Hillary, powered by: a "Because it's There" szemléletmód

Ezzel pedig üzent minden alattvalónak, hogy merjen akár gyökeresen is változtatni a saját életén ha az nem teszi boldoggá, vállalkozzon, merjen kockáztatni, alapos elemzés után tegye kockára - ha nem is az életét, de a vagyonát – egy senki által nem garantált nyereség reményében.

Ha tehát egy társadalomban tízezrével élnek a saját erejük, tehetségük által meggazdagodott emberek, akkor az a példa túlmutat az egyén sikerén, és ragadóssá válik. Példát mutat arra vonatkozólag, hogy érdemes merész célokat magunk elé tűzni, mert egy sikeresen felépített vállalkozás a siker és az elégedettség érzését nyújtja a tulajdonosnak, - és nem mellesleg megélhetést is ad a benne dolgozóknak is.

Márpedig, így lesz erős és tartósan sikeres egy társadalom.

-- szerző: Koncz Ákos túravezető, a Cho Oyu (8204 m) első magyar megmászója

  • Róbert Béla Pados

    Jó írás!

Rocky Mountain