5 dolog amit nem tudsz Grúziáról (és az útikönyvek sem írják…)

by: Túravezető

Category: , , ,

“Abszurd kaukázusi romantika a poszt szovjet édenkertben” – így jellemezte, ezt az apró de roppant összetett országot – Juhász Attila barátunk, aki már-már őslakosnak tekinthető, annyit járt Grúziában. Odavan a környék csöpp kis népeiért, nyelveiért és az egyedi kultúrákért. Ugyanúgy otthon van a térség kesze-kusza politikai helyzetében, mint az elsőre kaotikusnak tűnő buszpályaudvarokon – nem kellett tehát sokat faggatni, 1 óra alatt egy tucat olyan dolgot mesélt, amiről nem írnak az útikönyvek…

Ezek nem igazán szerepelnek Grúzia legfőbb látványosságai, hírességei között, de az biztos, hogy maradandó élményekkel kecsegtetnek.

Sztálin felvonói Csiaturában a mai napig üzemelnek Sztálin felvonói Csiaturában a mai napig üzemelnek (fotó: The Atlantic)


1. Csiatura, a kabinliftekkel átszőtt város

A kabinlifteket leszámítva Csiatura egy Tiszaújváros hírességét elérő közepes méretű grúz városka lenne. Hála azonban a leleményes szovjet mérnököknek az 1950-es, ’60-as évek során egy szuper játszóteret építettek az egykori birodalom mangántermelésének 90 százalékát adó terület központjába. Nem hivatalos forrás szerint harminc körüli ilyen lanovka működik még ma is – többnyire 30-40 évvel ezelőtti legutolsó felújítás után töretlen állapotban. A meredek sziklavölgybe épült településen legtöbbször (a hagyományos tömegközlekedésen túl)a liftek átszálló állomásain és elágazásain keresztül lehet leggyorsabban A-ból B-be eljutni. Van olyan, ami a pár száz méter magasan fekvő „külvárost” köti össze a belvárossal, másik pedig épp a bánya egyik bejáratához visz fel. A hely a kihalt szovjet kori épületekkel, a mangántól feketéllő folyóval egyelőre inkább pusztuló képét mutatja, ám mernék rá fogadni, hogy a közeljövőben bekerül a kalandosabb nyugat-európai turisták kedvenc célpontjai közé.

(The Atlantic fotóválogatása http://www.theatlantic.com/photo/2013/08/stalins-rope-roads/100577/)

2. Didube

Didube egyszerre piac, pályaudvar, marsrutka- és metróállomás Tbiliszi északi részén. Olyan külvárosi csomópont, ahol ha nem fordul meg legalább egyszer a látogató, nem is igazán járt a fővárosban. (Ezt mi sem hagyjuk ki a 4 napos villámlátogatásból)

Piac része olyan igazi, színes, szagos, szaftos környék, ahol mindent lehet kapni a préselt szőlőzselétől, a kimért dohányon és a fél kilós rózsaszín paradicsomon át a legújabb kínai ruhakollekcióig. Kiemelkedően praktikus hely, ha épp túrázni indulsz a hegyekbe – márpedig épp innen indulnak a marsrutkák, azaz kisbuszok mindenfelé – és vinnél magaddal zöldséget, gyümölcsöt, mézet, kekszet, friss kenyeret, halkonzervet, vagy épp elfelejtettél magaddal hozni fejlámpát, papír zsebkendőt, kézfertőtlenítőt, vagy bármit.

Didube - a hely ahol mindent elintézhetsz, ahol mindent megvehetsz és ahol minden megtörténhet Didube – a hely ahol mindent elintézhetsz, ahol mindent megvehetsz és ahol minden megtörténhet

3. Házi bor mindenhol

Tbiliszi utcái abban roppant mód hasonlítanak Belgrád vagy Szófia bármely környékére, hogy a hely különösebb ismerete nélkül másfél perc sétával könnyedén találsz péket, reggelizőhelyet, kávéautomatát, kisboltot és grillsütőt. Nem hiába, hiszen ha hivatalos foglalkozást kellene választani Grúziának, biztosan vendéglátásban állna leginkább helyt. Még a rövidebb időt itt tartózkodónak is feltűnhet, a kisboltok borválasztékának szegénysége; egy pesti külvárosi dohánybolt boros polcai gazdagabbak, mint a bor hazájának mondott terület éjjel-nappalijai.

Ez azért van, mert aki üveg bort vesz, az eseményre készül, amire bort a borboltból vásárol. Ha az esti saláta mellé keresel valamit igazán helyit, kérdezz rá bátran bármelyik kisboltban, hogy van-e házi boruk. Két grúzból háromnak van borász ismerőse, akitől hordóval veszi Kahétia legfőbb termékét. A minőség persze lehet ingadozó, de biztos lehetsz benne, hogy már maga az eladó fogja kóstolásra kínálni.

4.Grúz autóvezetési képességek

Ez kicsit kilóg a sorból, hiszen grúz autóvezetési stílus messze földön híres. Régi szovjet-orosz viccek visszatérő szereplője a dzsigit, a kaukázusi betyár, aki a központi szabályokat bátran áthágva vezet mindaddig, míg össze nem találkozik egy másik dzsigittel. Ekkor már inkább konszenzuális döntés születik arról, kinek legyen elsőbbsége.

Az államszocializmus széthullásával nemhogy az európai konvenciók felé közeledett volna a vezetési közmorál, hanem még (külső szemmel nézve) kaotikusabbá vált. Egyrészről a megnyíló határ túloldalán, Törökország sofőrjeiben is partnerekre leltek. Másrészről Eduard Sevarnadze elnökletével átélt kilencvenes években megerősödött és rendszerszintűvé vált korrupció azt hozta el, hogy a jogosítvány egy olyan papírrá lett, amit vásárolnak, amitől függetlenül a vezetni tudás pedig olyan jártassággá, amire az élet úgyis megtanít. Mára már javult a helyzet, a 2000-es évek rendőrségi reformja a világ egyik legsikeresebbike, a dzsigitek egymáson túl már egyre inkább figyelnek a hatóságok – és az európaiak által bevett szabályok – előírásaira.

Ha Grúziába látogatsz, eszedbe ne jusson autót bérelni - így is elég izgalmas lesz Ha Grúziába látogatsz, eszedbe ne jusson autót bérelni – így is elég izgalmas lesz

5. Tamada

A tamada nem egy eldugott hely, vagy elfeledett látványosság, a tamada egy személy, ő a kaukázusi nagy étkezések tósztmestere. Amiért bekerült ebbe a listába, az a köré épült fogalom és a tamada társaságában eltöltött esték egyedisége és megismételhetetlensége.

A feladata nem kisebb, mint gondoskodni az evés-ivás alkalmának rendjéről: legfőképp arról, hogy a vendég csak ámuljon saját maga fizikai képességein, egy este során mennyi saslik, ízes-szaftos zöldség és persze bor, illetve csacsa (pálinka) fér a hasába. Az ügyes tamada ezt költői tósztok segítségével viszi véghez, amelyek során biztos előkerül a vendég érkezése, a haza szeretete, az asszonyok és anyák tisztelete.

Nem ideológiai vagy politikai viták helye ez, de az igazán szép tósztok úgy tudják egyszerre általánosságban összefoglalni a világmindenség velejét, hogy közben borotvaélesen reflektálnak az adott pillanatra és az asztal társaságára. Óvatosan a kortyokkal, mert szokás szerint a poharakat azonnal teletöltik, azonban tószt nélkül nem is illik csak úgy belekortyolni. Ha viszont már felemelted, onnantól nincs visszaút, neked kell mondanod a következő köszöntőt – ilyenkor kapd elő a határtalan vendégszeretet és a népek barátságát!

Tamada ide vagy oda, jókat fogsz enni Grúziában Tamada ide vagy oda, jókat fogsz enni Grúziában

Ha kedvet kaptál, egy 4 napos grúz villámlátogatáshoz akkor itt megtalálod a következő lépést.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Rocky Mountain